A kaposvári nőegylet korábban azt tűzte ki célul, hogy szeretne olyan gyülekezet(ek)be ellátogatni, ahol több éve már nőegylet működik. Hogy miért éppen Sárvár volt a célpont? – tehetjük fel a kérdést, hiszen Sárvár (Vas megye) városa nincs a közelben. Pongráczné Győri Boglárka ismerte már az ottani gyülekezetben folyó nőegyleti munkát, így szerette volna, hogyha a kaposvári nők is megismerik a sárvári nők szolgálatát.  

A szervezés hónapokkal ezelőtt elkezdődött. Horváth Árpádné Kati néni a sárvári nőegylet vezetője már az első pillanattól kezdve szívélyesen fogadta megkeresésünket és ugyanúgy, mint mi, nagyon várta a találkozást. Április elsején tehát nekivágott az útnak a 16 fős társaság, akik az út folyamán nemcsak finomabbnál finomabb sütiket kóstoltak meg a buszon, hanem jó hangulatú beszélgetéseket is folytattak.

Érkezés után a templomot tekintettük meg Kati néni és a lelkészné, Gyarmati Istvánné Lenke asszony kíséretében, ahol bemutatták a gyülekezet egyik nagy kincsét, a facsimile kiadású Újszövetség-fordítást. Ámulva a gyönyörűen felújított templomban szinte a reformáció illatát szippantottuk magunkba, hiszen ebben a városban élt és lelkészkedett Dévai Bíró Mátyás, akit a történelem során a „magyar Luthernek” is hívtak, valamint Sárváron a Nádasdy birtok területén fordította le Sylvester János  az Újszövetséget.

Az ebédet megelőzően Kati néni ismertette a nőegylet munkáját. A 2000 óta működő egylet nem kis rendezvények szervezését és lebonyolítását, adománygyűjtést, vásárt és még sorolhatnám tovább, hogy mennyi programot tudhat magáénak. A beszámoló kapcsán nemegyszer megfogalmazódott bennünk: „De jó lenne ezt Kaposváron is, a gyülekezetben megcsinálni.” Bizony több dolgot is felírtunk, amit szeretnénk mi is megvalósítani. Ámultunk azon, hogy Kati néni az egylethez való hozzáállásával mennyire gyümölcsözővé teszi a gyülekezetben folyó munkát. 

Ebéd után a Nádasdy várban sétáltunk, ahol végigjárhattuk az ottani kiállítást és eredetiben is megtekinthettük az Újszövetség-fordítást.

Az egész nap folyamán a kaposváriak élvezték azt a nyitottságot, meleg szeretetet, ami áradt a sárvári nőegylet tagjaiból. Hálásak vagyunk, hogy válaszoltak kérdéseinkre és bemutatták nekünk munkájukat. Bízunk abban, hogy ez egy hosszú folyamat első lépése volt, azaz reméljük, nem először, de nem is utoljára találkoztak egymással a nőtestvérek. A meghívásunk él és reméljük megvalósul: a közeljövőben Kaposváron találkozunk.  Isten segítsen bennünket ebben.