Az esemény napján végig Esztus járt az eszemben, számtalan közös kalandunk, élményünk, emlékünk van. És óhatatlanul is felidéződött az a februári nap is, amikor boldogan sétáltam Velence utcáin, gyönyörködtem a Szent Márk téren, riogattam magam mellől a galambokat, fényképeztem kedvemre a csodákat, majd egyszer csak pittyegett a telefonom, és a világ egy csapásra elszürkült előttem. Először nem tudtam értelmezni az üzenetet: Esztust meggyilkolták. Rossz viccnek, képtelenségnek tartottam ezeket a szavakat. Ma is azt érzem, olyan, mintha csak valami irreálisan hosszú külföldi ösztöndíjra ment volna, és nemsokára újra itt lesz velünk.

Leginkább cselekedetekkel

A Deák térre érkezve az Andorka Eszter program első egy évének beszámolójára, két volt nevelőotthonos fiúval találkoztam a kapuban. Nagy örömmel köszöntöttük egymást. Invitáltam őket, jöjjenek be. „Tudod, Zsú, nekünk erőt kell gyűjteni ahhoz, hogy bemenjünk – mondta Dénes. – Nem szeretjük, ha kinéznek bennünket valahonnan.” Pedig Esztus pont ezeket a korlátokat szerette volna lebontani, de halála sajnos sok mindent visszavetett e téren. Talán most ez az új program ismét erőt és lendületet adhat azoknak az ügyeknek, amelyeket ő fontosnak tartott.

„Andorka Eszter evangélikus lelkésznő életét, Krisztus követőjeként, az elesettek megsegítésének szolgálatába állította. Az egyház által létrehozott támogatás célja olyan kezdeményezések támogatása, amelyek az Andorka Eszter által mutatott példát folytatva tevékenykednek az elesettek megsegítéséért, az előítéletek leküzdéséért, és tevékenységükkel elősegítik az egyház aktív társadalmi jelenlétét. A támogatandó célcsoportok és témák sorában kiemelten szerepelnek: a) állami gondozottak (utógondozás is); b) fogyatékos emberek; c) romák; d) hajléktalanok; e) beteg emberek; f) menekültek; g) a környezetvédelmi, illetve ökotémák” – áll a program leírásában. A héttagú kuratóriumban négyen a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz) delegáltjai, de van az Ararát teremtésvédelmi munkacsoportnak és az Evangélikus Hittudományi Egyetemnek is képviselője. Mindannyian fontosnak tartották azt is, hogy ezek a programok találkozási pontok legyenek a támogatók és a támogatottak között.

A nevelőotthonos fiúknak tehát most sem volt mitől félniük, ismerősök közé jöttek a Deák térre: a Mevisz rendezte alkalmak, mozgássérültek és mágyósok (magyar állami gondozott gyermekek otthonának szlenges rövidítése) számára szervezett táborok segítői üdvözölték egymást, csupa Esztust jól ismerő ember, akik kíváncsian várták, melyek lesznek azok a projektek, amelyeket a kuratórium a támogatásáról biztosított.

Fabiny Tamás elnök-püspök az eseményen elmondta, hogy amikor belépett a terembe, hirtelen egy kacajt hallott, nem olyan harsányat, mint amilyen Esztus nevetése volt, de szimbolizálta számára azt, hogy tizenöt évvel a lelkésznő halála után nem gyászalkalomra gyűltünk össze, hanem egy örvendetes esemény hozott össze bennünket. „Amikor az egyház vezetésében, az országos presbitériumban gondolkodtunk arról, milyen módon állíthatnánk emléket számára, valaki azzal a javaslattal állt elő, hogy ne valamiféle díjat vagy emlékplakettet készítsünk, hanem Eszter szellemiségét leginkább cselekedetekkel kellene megbecsülnünk. Az ő esélyegyenlőséget, elesetteket, szenvedőket, rászorulókat figyelő magatartása ugyanis arra ösztönöz bennünket, hogy ilyen projekteket támogassunk” – mondta a püspök.

Tudásvágy és alázat

Fabiny Tamástól megtudtuk, hogy a gyenesdiási Kapernaumban ismerkedett meg Esztussal, aki Augustinus Vallomásairól tartott előadása után elkérte tőle a könyvet, és egy éjszaka alatt elolvasta, mert jellemző volt rá a tudásvágy, a teologizálás iránti tudásszomj.

A másik „püspöki emlék” egy Meviszbálhoz fűződik: Esztus bár az egyik szervező volt, nem a táncparketten ropta, hanem a büfében alázatosan szolgálta fel az ennivalót. Hogy más felhőtlenül mulatni tudjon. „Ő inkább a mások felé való szolgálást vállalta magára.”

Aztán szóba került az is, hogy Eszter a teológiai tanulmányai előtt az Eötvös Loránd Tudományegyetemen matematikát tanult, de egy félév után úgy döntött, inkább otthagyja az egyetemet, és a teológia felé veszi az irányt. Fabiny Tamás maga is tanította őt, és bár olyan emléke van róla, hogy Eszter mindig elkésett az órákról, kissé szétszórtan viselkedett, de ezt mindig kompenzálta érdeklődő, jó kérdéseivel. „Mert Esztus rendkívül jól kérdezett” – mondta a püspök. Márk evangéliumának kérdéseivel foglalkozott volna az újszövetséges doktori disszertációjában is. Ezt azonban már nem tudta megvédeni. Halála napján a Mevisz-ház tervezéséről tartottak volna egyeztetést Kőbányán, de a megbeszélésre már nem érkezett meg.

A mozgássérültekkel való munka is szívügye volt Eszternek. Alkotott is egy grafikát, amely azt ábrázolja, hogy egy mozgássérült nem jut be a templomba, mert az nem akadálymentesített. Ez a kép végül a Templomlépcsők című kiadvány címlapjára került. Munkái mind szimbolizálják a szellemi és lelki akadályok leküzdéséért tett erőfeszítéseit.

A püspök egy képet mutatott, amelyen Eszter éppen Dénest – a korábban már említett nevelőotthonos fiút – emelte fel fogadásból egy mágyós táborban. „A tolerancia azt jelenti, hogy valakit felemelek, valakit magamra veszek. Íme, az Isten báránya, aki elveszi – hordja, felemeli – a világ bűneit. Fel lehet emelni egy könyvet, fel lehet emelni a bűnösöket, és fel lehet venni mások terheit, azokét, akik rászorulnak, akiket mások leírnak. Harminchárom éven át ezt tette Esztus. Mi is megpróbálhatjuk az ő példáján ezt. Azért találtuk ki ezt az Andorka Eszter programot, hogy továbbvigyük az örökségét” – mondta Fabiny Tamás.

Éltető örökség

A 2017-ben megvalósult projektek között van az Élményekkel Lelkünkért, Egymásért, Kultúránkért Egyesület, amelynek programjáról Vigh Laura elnök számolt be. Ők összesen 361 750 forintot kértek arra, hogy sajátos nevelési igényű vagy fogyatékkal élő gyerekeket nevelő rászoruló családok számára olyan programokat szervezzenek, amelyeknek köszönhetően nőhet a résztvevők társadalmi elfogadottsága.

Pikniktúrát, közös kirándulást is szerveztek, kiállítást is néztek, közös ebédelések, csapatversenyek is voltak, igazi közösségépítő alkalmak olyan gyerekek számára, akik nemcsak fogyatékosságuk miatt nem tudnának részt venni ilyen alkalmakon, hanem azért sem, mert anyagilag nem engedhetik meg maguknak.

A másik beszámolót a Budapest-Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség adta, amely a nehéz helyzetű, etnikailag és kulturális tekintetben is roppant heterogén VIII. kerületben működik. A közösség nyitott és befogadó, a missziói lelkület elengedhetetlen részeként lassú, de folyamatos gyarapodást tapasztalnak. Változatos programjaiknak fontos része a hetente megtartott gyülekezeti főzés és vacsora, az úgynevezett Platni projekt. A kezdeményezésnek az Andorka Eszter program új lendületet adott hétszázezer forinttal. „A közös étkezésen túl a közös imádság, éneklés, kötetlen beszélgetés és az alkalom után játék határozza meg az együttlétet – számolt be Liszka Viktor lelkész. – Folyamatosan keressük a nyitás lehetőségét gyülekezetünkben. A főzésben önként jelentkezők segítenek, van, amikor középosztálybeli polgár, van, amikor hajléktalan készíti az ételt. A szemünk előtt foszlanak szét az előítéletek. Fontos megjegyezni, hogy itt nem ingyenkonyháról vagy melegétel-osztásról van szó, hanem a másik ember megismerése a cél. Jézus asztalánál kompániává, kenyérközösséggé válik minden résztvevő. Ez az a keresztény közösség, amely egymás békés elhordozásához vezet” – hangsúlyozta a lelkész.

Románné Bolba Márta lelkésznő arról is beszélt, hogy a Mandák Mária Evangélikus Gyülekezeti Házban tartott alkalmakon az integrációs szolgálat ügyfelei, menekültek és hajléktalanok is otthonra leltek. „Enni jó társaságban mindenki tud. Szívesen jönnek ide az emberek, oldottan tudunk egymással beszélgetni” – hangsúlyozta.

A Perbál építőtábor 2017 projektre egymillió forintot szavaztak meg a döntéshozók. Kemes Balázs DLA építész, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Kara Középülettervezési Tanszékének adjunktusa szociális építészetet oktat, és a hallgatóknak nyári táborokat is szervez. Fontosnak tartja, hogy az építészeti kutatásnak gyakorlati terepet hoz létre, ahol építészként valós megmérettetésekkel találkozhatnak a hallgatók. Perbálon a gyermekotthonban 2016-ban járdát építettek, kisebb házat újítottak fel. Az építkezés során nemcsak az ott lakók élete változott meg, hanem az érzékenyítés hatására az építészhallgatók e téren is megtanultak megfelelni a kihívásoknak.

A Perbál építőtábor projektre 2018-ra is kértek támogatást, szintén egymillió forintból további építkezéseket szeretnének megvalósítani a gyermekotthon területén.

Az idei nyertesek között pedig ott van a Pom-Pom bábcsoport Tavaszünnep projektje, amely a százötvenezer forint támogatásból hátrányos helyzetű gyerekek számára szervez bábfoglalkozásokat.

A Szellemi Sérült Testvéreinkért Alapítvány a Tanulmányút egy permakulturális gazdaságban, lakóotthonban élő, szellemi sérült emberek számára című projekttel pályázott, és százötvenezer forint támogatást kapott. Az összeget lakóotthonban élő szellemi sérült embereknek egy gazdaság megismerését célzó utaztatására fordítják.

Végül pedig a Veled Önállóan Alapítvány munkáját ismerhettük meg, amely a többségi társadalom érzékenyítésével a fogyatékkal élő emberek minél önállóbb, önrendelkezőbb életéért, az érintettek tudatos állampolgárrá nevelésért szeretne tenni. A Hiedelmek helyett ismeretek projektben pályaorientációs workshopot szerveznének középiskolásoknak, megmutatva azt, hogy bármely foglalkozási területen érdemes fogyatékkal élő embereket is alkalmazni. Erre ők ötszázezer forintot kaptak a kuratóriumtól.

A következő pályázatot október 31-én írják ki, és biztatnak mindenkit: hívják fel a figyelmet erre a lehetőségre, hogy Andorka Eszter szellemi öröksége a cselekedetekben fennmaradjon.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 19–20. számában jelent meg 2018. május 20-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.