Be kell vallanom, hogy mindig furcsán tekintettem erre a csütörtökre. Úgy fogtam fel, hogy szinte még el sem kezdődött a böjt, máris egy nap ami kimozdít, nem hagy, hogy elinduljak az úton. Ez a nap ugyanis – ha a befelé tekintést vesszük alapul – nem a szívre, hanem a gyomorra, és ebből következően a mérleg kijelzőjére hat. Nem az önmegtartóztatásról szól, sokkal inkább a gasztronómiai élvezetekről. Torkos csütörtökön az éttermek féláron adják finomabbnál finomabb fogásaikat, így lehetőség van arra, hogy vagy túl sokat együnk, vagy olyan különlegességeket is kipróbálhassunk, amiket pénztárcánk vastagsága miatt nem, vagy csak ritkán tehetünk meg.

Számomra még mindig ideologizált a torkos csütörtök, bár azt is tudom, hogy ennek kezdete egy régebbi népszokásra megy vissza. A Magyar Néprajzi Lexikonban olvashatjuk, hogy „a hamvazószerdát követő második böjti napon a böjtöt megszakítják, annak céljából, hogy a farsangi ünnepségek után megmaradt hús ételek elfogyasztásra kerüljenek.” Ugyanakkor azt is tudhatjuk, hogy a hamvazószerda előtti napon, azaz húshagyó kedden kellett elfogyasztani az utolsó húsételeket, ezt követően a háziasszonyok a főzőedényeket a szokásosnál is alaposabban mosták el, nehogy hús- vagy zsírmaradványok kerüljenek a böjti ételetekbe. Így láthatjuk, hogy a szokások is különbözően közelítenek a torkos csütörtökre.

A népszokásbéli ellentmondások és belső tartózkodásom ellenére mégis, ma fontossá vált számomra ez a nap. Mégpedig egy alulról jövő civil kezdeményezés által. A Budapest Bike Maffia ugyanis elhatározta, hogy a torkos csütörtököt úgymond újraértelmezi. Kezdeményezése arra irányul, hogy a torkos csütörtök terjedjen ki azokra, akik még kedvezményesen se jutnak nemhogy ezen a napon, de sokszor az év további napjain sem megfelelő mennyiségű ételhez. Azaz az aktivisták a torkos csütörtököt hajléktalanoknak biztosítják. Mint fogalmazzák, háromszáz adag klasszikusnak számító vasárnapi ebédet prezentálnak a budapesti Aszódi utcában található hajléktalan szálló és éjjeli menedékhely lakóinak. A menü: húsleves, rántott sertéskaraj, szerecsendiós burgonyapüré, házi savanyúság és desszert. És ami a legszebb, hogy mindezt nemcsak éttermek segítségével főzik meg, nemcsak társadalmi akciót hirdetnek ezért, hanem a szervezők egy asztalhoz ülnek a megajándékozottakkal és közösen fogyasztják el vacsorájukat. Az ínyencség-élmény mellé ezáltal a másokra való odafigyelés társul.

Senkit nem akarok elrémiszteni attól, hogy ma este egy jót egyen. Sokkal inkább azt kívánom: étkezés közben jusson eszünkbe ez a kezdeményezés és esetleg saját környezetünkben tegyünk mi is valami hasonlót, akár a fennmaradó kedvezményt fordítsuk másra. Sokszor imádkozzuk:
„Aki ételt, italt adott,
Annak neve legyen áldott.
Nekünk adtál: Hála Isten,
Annak is adj kinek nincsen!”
A Budapest Bike Maffia mai akciója nekem azt jelenti, hogy általam is adhat az Isten...