– A magyar olvasók az érsek titulus hallatán bizonyára egy katolikus férfi egyházfőt képzelnek el, nem pedig egy evangélikus nőt. Kifejtené, hogyan működik az egyházi hierarchia Svédországban?

– A Svéd Evangélikus Egyház (Church of Sweden) érseke vagyok, ami egy lutheránus egyház. A mi egyházunkban 13 püspök működik 13 egyházkerületben, és egy érsekünk van. Szinodikus-demokratikus felépítésben dolgozunk, ez azt jelenti, hogy van egy felszentelt és egy demokratikus vonala is az egyházvezetésnek. A Svéd Egyház 1960 óta szentel nőket lelkésszé, 1997-ben beiktattunk az első női püspököt és 2014 óta van női érsekünk.  

– Az ön személyében. Tapasztalt valaha hátrányos megkülönböztetést a pályáján?

– Azt szoktam mondani, hogy a patriarchátus egyfajta háttérzaj a világban, minden történelmi korszakban, és így jelen van az egyházban is. Azt nem mondanám, hogy elszenvedtem hátrányos megkülönböztetést, de időnként belefutok olyan helyzetekbe, amelyek férfiakkal valószínűleg nem történnének meg. Úgy is mondhatnám, hogy az első nőnek lenni egy olyan pozícióban, ahol eddig csak férfiak ültek, egyszerre teremt nehézségeket, de lehetőségeket is. Fontos, hogy mindkét végét lássuk ennek a skálának.

– Még Svédországban, a társadalmi nemek egyenlőségének egyik európai paradicsomában is jelen van a patriarchátus?

–  Ez természetesen attól függ, hogy mihez hasonlítjuk. Tudományos területen is dolgozom, a vallás és a tudomány párbeszédének területén, tehát két, alapvetően férfiak dominálta terepen is mozgok. Ez azt is jelenti, hogy – habár komoly diszkrimináció nem ért – ismerős a férfiuralom kontextusa, ahol nem magától értetődő, hogy a nőknek helye van bizonyos területeken. 

A teljes interjú itt olvasható.