„El tudjátok képzelni, hogy két és fél órán keresztül csak verseket fogunk hallgatni?” – rettegett fiam egyik osztálytársa már a metrón ülve. Bizony én magam is nehezen hittem, hogyan lesz az előadás tinédzserek számára is szórakoztató, de arcomon határtalan nyugalommal álltam a kihívás elé és próbáltam nyugtatni az aggódó tiniket is.

A parasztház tornácán álló színészek a magyar irodalom kötelező verseiből mintegy hatvanhét darabot adtak elő, két felvonásban. Zömmel olyan versek hangoztak el, amelyeket fiatalkorunkban nekünk is és azóta is minden magyar gyermeknek meg kell tanulnia az iskolában, de nagyon valószínű, hogy ezek többnyire másképpen hangoznak el az iskolai oktatás keretében, mint ahogyan a színházban a képzett színészek színre vitték őket. 

Bár jómagam ifjúkoromban szerencsés helyzetben voltam, édesanyám versimádó volt, és bakelitlemezeken számtalan verset úgy tanított meg nekem, hogy többszöri végighallgatás után szinte maguktól is mentek, így iskolai ünnepségeken is szívesen adtam elő egy-egy költeményt. Az oktatásban azonban sokan skandálva, a valódi tartalmat nem is értve magolták be a verseket, így nagy élmény nem volt egy-egy szóbeli felelet e téren. Itt azonban a két és fél óra alatt olyan előadásmódot is hallhatott az ember, amilyen formában még soha nem hallotta vagy értette meg a verset, így nemhogy unatkoztunk volna, de egyik érzelmi löketből a másikba kerülhettünk. Az egyik vers keserédes humorán könnyesen nevetett az ember, a másikon meg épp azért rítt, mert annyira meghatódott.

A tizennyolc színész nagyot alakított szavalásban, s az összeállításban egymás után következő versek dramaturgiája, képei, szavai, hangulata is igen jól volt megkomponálva, egyfajta pozitív magyarságtudattal vérteződtünk fel a darab végére. Rá kellett jönni, hogy ezek a versek nemcsak diákkorunk kötelező nyűgei, hanem valódi gyöngyszemek. Nem is tudom, hogy a világirodalomban hol van ennyi érzelemtől fűtött, ennyi szeretetet árasztó vers, és nem utolsósorban ennyi olyan vers, amelyet bár kétszáz évvel ezelőtt írtak a költők, mégis annyira aktuálisak mai korunkban is, és mögöttes értelmű szavai még a politikai élet vonatkozásában is ülnek.

Hazafelé már egészen másképp beszéltek a tinik is: bár tényleg hosszú volt az előadás, mégis nagyon jól szórakoztak. Tudom, hogy már van Anyám tyúkja 2. is, fel van adva a lecke: jegyet kell szerezni rá.