– Színészként dolgozol, szinkronizálsz és mellette most jelent meg első könyved, az Apátia. Honnan jött annak az ötlete, hogy a sokrétű tevékenység mellett írni kezdjél?

– Tíz évesen arra ébredtem, hogy rengeteg ötletem van ahhoz, hogy egy mesét összeállítsak. Elkezdtem jegyzetelni, és egy éven belül megírtam egy háromszáznegyvenöt oldalas regényt. Visszatekintve elég gyermeteg volt a megfogalmazása, viszont számos jó ötlet volt benne. Később rájöttem, hogy további gondolataim is vannak, viszont még nem vagyok elég ügyes. Ezért nagyon sokat gyakoroltam ahhoz, hogy az írás minél szebb legyen. Az ötödik regényemre, ami az Apátia, éreztem azt, hogy fel merem vállalni és meg merem mutatni másoknak is. Arra nem is gondoltam először, hogy kiadjam, viszont a családom és a barátaim biztattak, hogy ez a regény van annyira színvonalas hogy érdemes lenne elérhetővé tenni mindenki számára. Így zenét szereztem hozzá, és egy CD-vel együtt került kiadásra 2013. július 14-én.

– Az apátia szó az érzelmektől mentes állapotot jelenti. Mit kívánsz vele kifejezni?

– A könyv tartalma erősen kapcsolódik ehhez a szóhoz. Hogy miért nem valami pozitívabb jelzőt választottam? Az biztos, hogy ez a szó figyelemfelkeltő, és hűen tükrözi – amennyire egy szó hűen tükrözheti – a történetet. A könyv alapvetően egy olyan emberről szól, aki elindul életében egy lejtőn és egyre közelebb kerül ehhez, az érzelmektől mentes állapothoz.

– Azt vallod a könyvről, hogy etikai és erkölcsi kérdéseket is boncolgat. Mik a fő kérdései a könyvnek?

– Úgy látom, hogy a huszonegyedik században egyre jobban előkerül az etika és erkölcs kérdése. Sajnos én azt tapasztalom, hogy a mai világban az anyagi javak annyira előtérbe kerültek, hogy azok felülbírálják az értékrendet és a morált. Ezzel a könyvel beállok egy olyan sorba, amely rá kíván világítani arra, hogy az emberek elfordultak Istentől, a szellemi dolgoktól, egymástól. Egy olyan fajta materiális gondolkodás lett úrrá a társadalom nagy részén, melyre fontos felhívni a figyelmet. Ezzel a fiktív történettel – mely magyar emberekkel, magyar helyszíneken játszódik – kívánom radikális módon felhívni az értékválságra a figyelmet.

– Az általad felvázolt etikai válságra milyen megoldást kínálsz a könyvben?

– Nem konkrét megoldást, hanem a túloldalt mutatom be. Az olvasónak lehetősége van meglátni, hogy a főszereplő számára mik a helyes döntések. Kívülről mindig könnyebben látjuk meg a jó döntést, amint belekerülünk egy szituációba és az szubjektív lesz, akkor ez már sokkal nehezebb. Az Apátiában a főszereplő szűrőjén keresztül látjuk a világot. Ő egy antihős, akivel az emberek többsége valószínűleg nem fog azonosulni. Ezzel a módszerrel próbálom rávezetni azokra a sztereotípiákra az olvasókat, hogy ne csak a másik szűrője által lássuk meg hogy mi a rossz, hanem saját életünkben is. Azt szeretném, ha valaki, aki a könyv főszereplőjéhez hasonló helyzetbe kerül rádöbbenjen, hogy milyen jó, hogy van családja, vagy barátai, rokonai. Meggyőződésem, hogy nem az ego a fontos, hanem a mindennapi kis pillanatok, amik körülvesznek minket.

– Pár hete volt a konfirmációd. Mi volt az oka annak, hogy az evangélikus egyházhoz tartozónak kívántad vallani magad?

– Igen, két hete volt a konfirmációm. Kiskoromban katolikus közösségbe jártam. Belülről volt egy istentudatom, mindig azt éreztem, hogy van Isten és többet akartam megtudni róla. Sok kérdésem volt és nagyon sok konkrét választ kaptam, amit vagy megfogadtam vagy sem. Később bekerültem evangélikus közösségekbe. Az első élményem a Deák Téri Evangélikus Gimmázium volt, ahol bár katolikus hittanra jártam, mégis többször részt vehettem evangélikus hittanórákon is. Ezen kívül menyasszonyom az Evangélikus Hittudományi Egyetemen teológus-lelkész szakos hallgató, így tőle is nagyon sok impulzust kapok. Általa számos evangélikus közösséget megismerhettem.
Olyan érzésem volt az evangélikus felekezet megismerésével kapcsolatban, mintha ott ugyanannyit érne mindenki. Mintha az én szerepem is egyenlő lenne azzal, aki itt van már három vagy négy éve. A kérdésekre, amiket feltettem, baráti válaszokra leltem, másrészt nagyon sok szeretetet tapasztaltam meg. Nem azt éreztem, hogy egy rendszernek vagyok a tagja, hanem hogy egy baráti közösségnek.

– Egy író akkor, amikor megjelenik a kötete, általában már egy másik művön dolgozik. Milyen témával foglalkozol most?

– December környékére várható egy három részes regénysorozatom első kötete. Ez egy keresztény mondanivalón alapuló fantasy lesz. Egy teljesen új világban, új szemléletben írt trilógia, melynek sok főszereplője lesz, és a könyv olvasása közben mindenki eldöntheti, hogy melyik az a főszereplő, akivel azonosulni szeretne. Izgalmasnak ígérkezik, ahogy a szálak egymást érik és szétválnak egymástól. Akinek az Apátia tetszett, biztos vagyok benne, hogy ezt is szeretni fogja.