Egy jól sikerült 5 napos napközis gyerektáboron vagyunk túl a Péteri Evangélikus Egyházközségnél. Zenész vendégeink voltak: Gyöngyössi Szabó Gábor kántor, zongoratanár, Horváthné Dunaveczki Leóna énekes, valamint Cseh Sándor és családja. A táborunk gyülekezeti, önkormányzati, alapítványi és civil szervezetek segítségével valósult meg. Isten a mi erősségünk és biztos támaszunk.

Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik támogatták ezt a tábort, elsősorban Óvári Péter lelkésznek és feleségének, akik már ötödik alkalommal szervezték meg nagy igyekezettel az alkalmat. A résztvevők, gyerekek és felnőttek egyaránt, lelkileg megújulva, sok játékkal, énekkel és bibliai ismeretekkel lettek gazdagabbak! Köszönjük a szülők és hozzátartozók segítségét is.

Horváthné Dunaveczki Leona vagyok, szociológus, énekes, blogszerző, egy négy gyermekes édesanya. A gyömrői evangélikus közösség tagja vagyok férjemmel, Horváth Csabával. Péteri a szomszéd község, s nagyon örülünk, amikor ott táborozhatunk a gyerekekkel.

Az idén egy komolyabb feladat is várt ránk, egyik gyerekcsoport lelki vezetésére kért meg Óvári Péter lelkész. Az alkalmakra történő felkészülés ideje alatt, a táborban, s az élmények visszaidézése közben is nagyon sok áldást kaptam Istentől.

Azt az indíttatást kaptam, hogy élményeim blogon való megosztásával, többünk épülésére válhatnak a megélt hitbéli tapasztalataim.

A kiscsoportos foglalkozások előtt a templomban kezdtük a napot, bibliai barangolással. Sok volt az ovis és alsó tagozatos korú gyerkőc, így sokféle eszközt be kellett vetni. A pozitív pletyka is ilyen eszköz volt. Mindenki kihúzott egy nevet, és végig azt figyelte, milyen belső értékei vannak annak a társának, akit kihúzott. Az volt a feladat, hogy ezt a megfigyelését pénteken el kell „pletykálnia”. Körbeültünk, és nagyon jó volt hallgatni, ahogy a gyerekek egymásról sok szépet és jót, kedveset tudtak felsorolni.

Kértem, hogy egy-egy történettel is támasszák alá, hogyan derült ki számukra, hogy XY segítőkész. Így ültettünk egymás szívébe szeretetmagocskákat. Arra születtünk... énekeltük együtt. Nagy dolog a mai világban, amikor sokan szégyellik énekhangjukat, nem merik nagyra nyitni szájukat, vagy lelküket. De Isten arra bátorít, hogy valljuk meg hitünket! Mi volt a közös Dávid és József szívében?
Bizalom volt az Úr iránt. Kitartó hitük meghozta gyümölcsét. S nem a nehézségek voltak azok, melyek ilyen erős jelemmé formálták őket (teher alatt nő a pálma), hanem a körülmények közepette is az Istenbe való kapaszkodás volt, ami életben tartotta őket (ez utóbbi gondolatot éppen akkoriban hallottam egy igehirdetőtől és igaznak találtam). Minden körülmények között velünk van az Úr, bátran és bizalommal forduljunk hozzá! 

További gondolatok a táborról itt olvashatóak.