Az újévi szokások megtartásának alapját az a babona adja, hogy az év első napján történt események az új évben meg fognak ismétlődni, sőt hatással lesznek az egész esztendőnkre. A babona szerint ezért érdemes csak olyan dolgokkal foglalkozni, amelyeknek a megismétlődését nem bánnánk.

Babonák és ami mögöttük van

Néhol még manapság is tartózkodnak újév napján bizonyos cselekedetektől: például nem szabad mosni, bármit kiadni a házból, dolgozni, és a veszekedés sem szerencsés. Míg sok helyen az újévkor fogyasztott hal elúszik a szerencsével, addig több víz menti településen a hal pikkelye gazdagságot ígér.

Az új év a 16. századig Magyarországon karácsonykor kezdődött. Nyelvünk megőrizte ennek az emlékét: a karácsonyt (nagy)karácsonynak, az újévet pedig kiskarácsonynak nevezték. Néhány szokást mindkét ünnepen gyakorolták, például az időjárás-jóslásokat, az ajándékozást és az ismerősök köszöntését.

Voltak, illetve vannak azonban kifejezetten az óév utolsó napjával, illetve újévvel kapcsolatos szokások is: ma is fontos szerepet kap szilveszterkor a zajkeltés, amelynek alapvető célja a gonosz és az óév elűzése. A mai petárdázáshoz, tűzijátékozáshoz hasonlóan régen ostorcsattogtatással keltettek zajt szilveszterkor, erdélyi falvakban erre még mindig van példa. Ennek a régi szokásnak is az a célja, hogy elűzzenek minden gonosz, ártó hatalmat – mondta korábban Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató az M1 televíziócsatornán. Egy újabb szokás szerint az év utolsó estéjén az ünneplők farsangi jelmezekhez hasonló ruhát öltenek. Szokás volt a fiúknak és a fiatal férfiaknak járni a házakat és köszöntőket mondani, énekelni, amiért jutalmul adományt kaptak. 

Mit mond a Biblia?

A cikk itt folytatódik.