Lábbal is valljuk meg hitünket! – hangzott a hívás a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület gyülekezetei felé, hogy az egy évszázadig tartó artikuláris időszakra való emlékezésül felkerekedjenek, és együtt adjanak hálát Isten megtartó kegyelméért a Győr-Moson-Sopron megyei Nemeskéren, 2019. szeptember 29-én.

Az egyházunkban egyedülálló történelmi örökségre utalva a szervezők a következő igeverset választották a nap mottójául: „…arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek” (1Pt 3,9b). E kettősség, az örökség és az áldás jegyében zajlottak az istentiszteletek és a gazdag kulturális programok, közel ezer résztvevővel.

A 2015-ben, Nemescsóban tartott első emléktúra mintáját követve ezúttal is gyalogosan, lovaskocsik kíséretében tették meg a hívek az út hosszabb-rövidebb szakaszát; ezzel is visszaidézve őseik önkéntes zarándoklatát, akik 1681 és 1781 között minden vasárnap így jártak istentiszteletre, hogy anyanyelvükön hallgathassák Isten igéjét.

A bükiek csapata már reggel fél hatkor útra kelt, hogy időben megérkezzenek. Hozzájuk csatlakoztak azután a közelebb fekvő Szakonyból, Lövőről, illetve Újkérről induló csoportok. Szemerei János püspök az ősei származási helyéről, Répceszemeréről indulva kerékpárral teljesítette a távot, Mészáros Tamás kerületi felügyelő és Ihász Beatrix, a soproni egyházmegye esperese kíséretében.

A nap a Szent Mihály templom előtt tartott megemlékezéssel és koszorúzással kezdődött. Ennek az az oka, hogy a jelenleg római katolikus egyház által fenntartott épület a reformáció beköszöntétől, 1535-től egészen 1732-ig (a gyászévtizedet leszámítva) evangélikus használatban volt. Sőt, altemplomában nyugszik egyik püspökünk, Musay Gergely.

Szemerei János püspök köszöntőjében így fogalmazott: „Áldja meg az Úr ezt a szent helyet, amely római katolikusoknak és evangélikusoknak egyaránt fontos és kedves, hogy összekötő kapocs lehessen közöttünk… Krisztus békessége legyen velünk, hogy épüljön közöttünk itt is az igazi testvériség!”

Az evangélikus templom zsúfolásig megtelt az úrvacsorás istentiszteletre, amelyen Gáncs Péter nyugalmazott püspök hirdette Isten igéjét. Az énekek kísérésében a harkai fúvósegyüttes és a kőszegi gyülekezet kamarazenekara működött közre. Akinek már nem jutott bent hely, a gyülekezeti ház udvarán felállított sátorban, kivetítő segítségével követhette nyomon az eseményeket.

Gáncs Péter a remény fontosságáról beszélt 1Pt 3,8-15 alapján tartott prédikációjában. „A mai napot bátran nevezhetjük akár a kimozdulás, a kihívás napjának is, amikor mindannyiunknak ki kellett mozdulnunk megszokott komfortzónánkból, hogy útra keljünk és együtt keressük és reménységünk közös forrását.” – mondta. Majd hozzátette: „Manapság… reálisabbnak tűnik a reményvesztett borúlátás, akár a teremtett világ, akár a kereszténység és benne evangélikus egyházunk jövőjére nézünk. De mi nem vagyunk se borúlátók, se derűlátók, hanem Krisztus-látók szeretnénk lenni: Őrá figyelünk, Őt akarjuk követni.”

Az alkalom végén Baranyay Csaba kerületi missziói lelkész köszöntötte az egybegyűlteket. Majd átadta a szót Joóné Nagy Csilla polgármesternek, aki a házigazda település nevében üdvözölte a vendégeket. 

A nyitó istentisztelettel párhuzamosan a legkisebbeket az úgynevezett Mocorgó alkalom várta, amelyen Varga Tamás rábaszentandrási lelkész egy báb segítségével közvetítette Isten igéjét a gyerekeknek. Az ifjúság számára pedig Simon Attila, a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium, Kollégium és Szakképző Iskola, valamint Hegedűs Attila, az Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakgimnázium iskolalelkészei tartottak könnyűzenés istentiszteletet a Tamás-misék mintájára.

A művelődési ház udvarán álló nagysátorban elfogyasztott ebédet követően gazdag programkínálatból választhattak a résztvevők, érdeklődésüknek megfelelően. A gyerekek kipróbálhatták a Váraljai Péter sárbogárdi gondnok, fafaragó által hozott népi fajátékokat, a kosár- és hajóhintát, vagy éppen a csigafutamot. Haris-Payer Ilona harkai presbiter vezetésével pedig kézműveskedhettek, például Luther-rózsát készíthettek vagy fejkendőt díszíthettek.

Egész nap megtekinthető volt a gyülekezeti házban az artikuláris kort bemutató kiállítás, amelyet dr. Krisch András, a Soproni Evangélikus Gyűjtemények vezetője kiegészített a soproni egyházmegye egyháztörténeti jelentőségű műalkotásait és tárgyi emlékeit ábrázoló fotókkal. Szintén sok érdeklődőt vonzott az Életút-labirintus, amelyet a Gyülekezeti és Missziói Osztály munkatársai állítottak össze.

A régió sokszínű értékeit mutatta be a környékbeli kézművesek és termelők vására; itt az alkotások megcsodálásán túl lehetett bort vagy sajtot kóstolni, mézeskalácsot díszíteni. Ugyanezt a célt szolgálta a nagysátor színpadán zajló műsor, ahol egymást követően fellépett a nemeskéri népdalkör, a sopronkövesdi Cifraszűr Néptáncegyüttes, a völcseji népdalkör és az Undról származó horvát tánccsoport.

Ezzel párhuzamosan az evangélikus templomban lelkészek várták mindazokat, akik életükre, házasságukra, családjukra személyes áldást szerettek volna kérni.

A művelődési ház nagyterme megtelt Raffai Balázs BibLab címet viselő bemutatójára. A Berzsenyi Dániel Líceum kémiatanára bibliai történeteket szemléltetett kémiai kísérletekkel, nagy sikert aratva a fiatal és az idősebb nézők között is. Ugyancsak teltházzal zajlott Tóth Károly soproni lelkésznek az artikuláris időkről szóló előadása, amelynek a római katolikus templom adott helyet.

A programot az oroszlányi énekkar koncertje zárta – Johann Sebastian Bach 79. kantátájának előadásával – az evangélikus templomban. Ehhez kapcsolódott az úti áldás, amelyet Szemerei János püspök mondott el.

Akik ezen a különleges eseményen a lábukkal is megvallották hitüket, talán elfáradtak a nap végére, de azt is megtapasztalhatták, hogy az igéből és a közösségből erőt és áldást meríthetnek.

Horváth Ilona nemeskéri gyülekezeti felügyelő gondolatai:

A Nemeskéri Evangélikus Egyházközség életében nagyon fontos és áldott alkalom volt az artikuláris nap. Köszönjük az egyházkerületünknek a lehetőséget, hogy részesei, házigazdái lehettünk ennek az ünnepnek.  Megtapasztaltuk a szeretet, az összefogás, az összetartozás és a hitbeli megerősödés erejét. Ez az alkalom elhozta hozzánk a környékbeli embereket, akik közül többen jelezték, hogy ide szeretnének tartozni, templomba járni. Köszönjük a szolgáló lelkészeknek, a zenekaroknak, a presbitereknek, a gyülekezet tagjainak, az egyházi iskolák diákjainak és minden segítőnek a munkálkodását. A nemeskéri gyülekezet megerősítést nyert abban, hogy valóban áldást örököltünk.