-105 kilóról fogytál 77-re, ami óriási és látványos eredmény. Miért érezted szükségét a változásnak?

- Sokszor voltam megjegyzések céltáblája. A kövér emberekkel nem bánnak túl jól, és sokkal kritikusabbak egy közszereplővel szemben, olyannal, aki például az oltár elé áll ki. Engem mindig is zavart a súlyfeleslegem, de soha nem tettem ellene. Sokszor álmodoztam arról, hogy egy reggel úgy kelek fel, hogy vékony vagyok, de ez csakúgy, magától nem történt meg.

- A feleséged - akkor még kedvesed - mégis elfogadott így...

- A feleségem 58-as öltönyben jött hozzám feleségül, ami az esküvőnkön szinte szétrepedt rajtam.

- Nem voltál mindig akkora. Ha jól emlékszem két, talán három évvel ezelőtt, amikor megismerkedtünk, kevésbé voltál súlyos egyéniség...

- 95 kiló voltam, amikor megismertem a feleségemet, és a megállapodás még tíz kilót hozott. Így már abszolút nem éreztem jól magam a bőrömben, de a konkrét változást, az életmódváltást az ihlette, hogy a feleségem terhességének ötödik hónapjában terhességi cukorbetegséget diagnosztizáltak nála, és egy igen szigorú szénhidrát-megvonásos diétát ajánlottak neki az orvosok. Amikor láttam azt, milyen lemondásokkal teli ez a dolog, azt gondoltam, milyen jó lenne, ha ebben is egymás társai tudnánk lenni. A diétának hamar meglett az eredménye. A kenyér, tészták, sütemények, cukros üdítők és egyes köretek elhagyása rögvest meglátszik az emberen. Ez az, amitől már egy kicsit jobban éreztem magam.

- Hogy éltétek meg ezt az egészet? Hiszen a mindennapokat megreformálni nem éppen egyszerű dolog.

- Ez így igaz. De azt vettük észre, hogy ha nem viszünk be annyi cukrot, annyi szénhidrátot, az könnyebbé teszi az életünket. Utána fedeztem fel, hogy Tokajban megnyílt egy konditerem. Először egy barátom hívott el, azt hittem, hogy edzeni fogunk, de valójában csak nehezékre volt szüksége. Mindenesetre érdekes volt betekintetést nyerni ebbe a világba. Még egyetemi éveim alatt jártam edzőterembe, de azt vettem észre magamon, hogy most egészen más attitűddel álltam hozzá. Már nem csak beszélgetni akartam és nézelődni, hanem lett egy konkrét célom. Az, hogy ami hirtelen lement, azt valamilyen formában növelni tudjam és még több súlyt veszítsek.

- Mit eredményezett pusztán a diéta?

- Körülbelül tíz kiló ment le egy hónap alatt. Ezt követően kezdtem belekóstolni a vasak világába. Nagyon jó érzés volt, kellemes fáradtságérzetet adott, hogy mozogtam. A munkám során rengeteget ülök autóban, a helytelen testtartás, a mozgásszegény életmód, ami hozta magával, hogy a kilók csak tovább rakódtak rám. Ez egészen más volt, sokkal jobb lett a közérzetem, és emellett van ennek a dolognak egyfajta spirituális oldala is. Megfontolandó az a Pál apostoli mondat, hogy az embernek ügyelnie, vigyáznia kell a testére. A társadalomban egyre több az elhízott, ahogy az USA-ban, úgy Magyarországon is, melynek legfőbb oka a túlzásba vitt, nem megfelelő étkezés, hiszen akkor is eszünk, amikor nincs feltétlenül szükségünk rá. Ez a későbbiekben úgy bosszulja meg önmagát, hogy az embernek tetemes mennyiségű súlyfelesleggel kell megküzdenie.

- Milyen kritikák értek, amikor még csak vártad a csodát?

- Amikor kövér voltam, olyanokat mondtak, hogy „jól meg van hízva a Tisztelendő úr”, vagy „te hordod ki a gyereket a feleséged helyett?”. Ez egy igazán kényes pontja az embernek. Az, hogy valaki kövér, vagy olyan dolgot hordoz magán, amiről tehet ugyan, de úgy hiszi, nem tenni ellene és emiatt bántják, az rendkívül fájdalmas tud lenni.

- Pedig valójában tud tenni ellene, te vagy rá az élő példa...

- Sokan, - ahogyan magam is tettem- elhitetik önmagukkal, hogy minden úgy van jól, ahogy van, holott nem. Azóta számomra megmutatkozott, hogy már pusztán a minőségi étkezéssel, a nassolás, sütemények, cukros üdítők elhagyásával is óriási eredményeket lehet elérni, és ha pedig az embernek van ideje és lehetősége arra, hogy testmozgást is végezzen szervezett formában vagy éppen egyedül, az még jobb. Engem hihetetlenül inspirál az, hogy az edzőteremben olyan ismerősökre, barátokra találtam, akiket ugyanaz a cél vezérel, mint engem: jobban kinézni, jobban érezni magamat a bőrömben. Amikor az emberek a profi testépítők képeire tekintenek, véleményem szerint az riasztja el őket, hogy nem szeretnének annyira izmos lenni. Nos, ezek az eredmények, amibe betekintést enged egy-egy fitnesz magazin nem maguktól jönnek, versenysportolók teljesítményeit tükrözik. Ha azonban valaki csak elkezdi csinálni, és ez az ő megelégedésére van, az nyilván egy izomtónust, egyfajta definiáltságot ad az izmoknak, de nem fog úgy kinézni (mint a képek szereplői – a szerk.), ettől nem kell tartani. De az, hogy önmagunkat, testünket formába lehet ilyen módon hozni, szerintem nagyszerű dolog.

- Hogyan fogadta a környezeted ezt a hatalmas változást?

- Fél év alatt sikerült teljesítenem ezt a 28 kiló deficitet. Sokan azzal kerestek meg, hogy 'talán beteg vagyok'? Magamat és a körülöttem lévőket is megnyugtatni szándékozva elmentem egy teljes körű orvosi kivizsgálásra, ami bizonyította, hogy nem vagyok beteg, mindösszesen tudatosan kezdtem el ezt az életmódot folytatni.

- Életmódváltásról és diétáról beszéltünk. Pontosan milyen diéta ez?

- A többség paleolit diétának mondja azt az étkezési formát, amit gyakoroltam. Sokan félnek attól, hogy 'én nagyon szeretem a kenyeret, a köreteket, burgonyát, rizst, knédlit és sorolhatnám, és mi lenne, ha elhagynám az étrendemből?'. Én például nagyon szeretem azt a fajta étkezést, hogy húst és valamilyen párolt zöldséget fogyasztok főétkezés gyanánt. Illetve rengeteg gyümölcs, főleg a lédús gyümölcsök, vagy éppen az olajos magvak is hallatlanul jó hatással vannak az emberi szervezetre.

- Elég egyoldalúnak tűnik... Nem unalmas?

- Ha az ember pusztán a köretekkel tud variálni, és azzal tudja az étkezése változatosságát biztosítani, az ugyanúgy sekélyes megközelítése a táplálkozásnak. Mert a húsokat – szárnyast, sertést, marhát, halat – is lehet nagyon sokszínűen elkészíteni, és attól függően, milyen idény van épp a zöldség- és gyümölcstermelésben, az szintén megadja a változatosságát, hogy épp spárgát, brokkolit, karfiolt vagy zellert – ami egy csodálatos zöldség - fogyaszt-e párolva. Ezeket kombinálva rendkívül színes étrendet lehet összeállítani.

- Mi a helyzet, ha vendégségbe mész?

- Amikor a diétámat szigorúan tartottam, nem voltam engedékeny magammal. Olyan ételeket válogattam, amik a leginkább beleillettek a diétámba, nyilván a köreteket ez esetben is kihagyva. Lelkészként sok családhoz vagyok bejáratos, ott szinte mindig elvárták volna, hogy a most készült süteményből fogyasszak. Ezeket rendre vissza kellett utasítanom. Egy idő után azonban a „különcségeivel” együtt elfogadják az embert, azok, akik szeretik.

- Elfogadják, de nyilván kérdeznek is, leggyakoribb kérdés talán a 'Miért?' lehet...

- Mint korábban említettem, Pál apostol korinthusiakhoz írott első levelében azt írja: „Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok a bennetek lévő Szent Lélek temploma” (1Kor 6,19). Azt gondolom, hogy az egészség megőrzése érdekében fontos ezt a páli mondatot szem előtt tartani. Nem másért vagyunk mi felelősek, hanem magáért a Szentlélek templomáért. Egy templomot, Isten házát igyekszik az ember rendben tartani. Nem azt állítom, hogy mindenkinek tökéletes fizikummal kell rendelkeznie, de ha igyekszik odafigyelni az egészségére, legyen szó az étkezésről és/vagy a testmozgásról, azzal csak nyerni tud. Nem véletlen, hogy egyre inkább divatos ezzel a témával foglalkozni. Azt gondolom, a saját egészségünk védelmében - komolyan véve azt, amit Pál apostol írt a korintusiaknak – jó, ha az ember tisztában van azzal, hogy nem kevés dolog múlik azon, hogyan bánik a saját testével, és hogyan visel rá gondot.

- Lefogyni egy dolog. De heti több alkalommal egy sztereotípiákkal körülvett „misztikus” edzőteremben tölteni az időt már egy másik dolog. Mi tart ott a teremben?

- Nagyon sok dologba belefogtam már – például horgászat, kerékpározás stb.-, amit rendre abba is hagytam. Ehhez van kitartásom és ennek végtelenül örülök és hálás vagyok érte Istennek. A testedzés olyan érzetet ad, amit nem kaptam meg eddig mástól. Ez nekem egyfajta hobbivá, vagy még inkább szenvedéllyé vált. Ebben elmélyedve az ember tudásának horizontja kitágul, és olyan emberekkel is tud kapcsolatot teremteni, akik hasonló terhekkel van „megáldva”. Van olyan, aki példaképként tekint rám, azóta látom az ő fejlődését, és szívből örülök, hogy ez nem csak a saját kincsemmé, értékemmé vált, hanem más emberekre is megtermékenyítőleg hatott.

- Ezek szerint terjeszted is az „igét”?

- Igen. Ha van rá lehetőségem, és valakit komolyan érdekel, nagyon szívesen beszélek róla. Azt tapasztalom egyébként, hogy érdekli az embereket, hogyan is történt ez az egész. Mert nem csak átalakulás, sokkal inkább átváltozás volt ez.

- Sokan viszont félnek bemenni egy edzőterembe... Téged nem rémített meg az ismeretlen?

- Ezt gondolják a templommal kapcsolatban is. A templomba is félnek az emberek bemenni, mondván, hogy 'meglátnak', 'mit fognak gondolni rólam?', 'minek mentem én oda?', épp ezért elhessegetik maguktól még a gondolatot is, hogy templomba betérjenek. Úgy gondolom, az edzőtermekkel kapcsolatban is megvan ez a tévhit sokakban. 'Hogy nézek ki?', 'mit fognak gondolni rólam?', 'minek megyek én oda, hiszen nem vagyok oda való'. Mivel nekem már rutinom van abban, hogy bemegyek olyan terekbe, ami a komfortzónámon kívül esik, felvállalva azt, hogy van egy célom, engem vezérel oda valami. Nem véletlenül estem be oda. Amikor az Arnold Gymbe mentem, nem tapasztaltam, hogy kinéztek volna onnan, mert kövérebb voltam, vagy éppen azt, hogy ne segítő szándékkal fordult volna hozzám valaki, amikor nem boldogultam a súlyokkal, vagy mikor kérdésem volt egy gyakorlattal, étrenddel vagy bármi mással kapcsolatban. A templom, az egyház kapcsán is, ha az emberek vennénk a bátorságot, hogy bemenjenek, ugyanezt tapasztalnák meg. Csak sajnos bennünk van a magunkat megnyugtató félelem, hogy 'úgysem lenne ott jó nekünk', és inkább nem megyünk.

- Kilenc hónapja született a kislányod. Amikor még vártátok Esztust, mindig azt mondtad - némi aggodalommal a hangodban -, addig tudsz biztosan járni az edzőterembe, amíg ő meg nem születik, utána lehet, hogy nem nagyon lesz rá időd. Mégis azt tapasztalom, szinte semmi nem változott...

- Azzal kapcsolatban nincs bennem kétség, hogy a szenvedélyére az ember mindig tud időt szakítani. A másik dolog az, hogy a feleségem – akinek nagyon hálás vagyok ezért – hozzájárul ahhoz, hogy ennek a szenvedélyemnek hódoljak. Nagyon sok embernek van szenvedélye, extrém sportok, utazás, vagy bármilyen más időtöltés, amit szeret, és úgy hiszem, a többségüknek a párja ezt el is fogadja ezt. Nyilván egészen más életvitelt követel meg, ha valakinek gyermeke születik, de nagyon hálás vagyok érte, hogy a feleségem ebben is támogat. Ha valami szenvedéllyé válik, a társunk, a párunk és a körülöttünk lévők is észreveszik, és másképp viszonyulnak hozzá. De nyilván vannak helyzetek és olyan esetek, amikor valaki akármennyire is szeretne, nem tud eljutni a terembe. Van azonban erre is alternatív megoldás, például az, hogy az otthonában elkezdi az edzést, és így a pihenőnapokon, vagy a kihagyott napokon is tud olyan edzést végrehajtani – jó erre a crossfit, a fegyencedzés vagy egyéb módszerek -, amikhez nem szükségesek súlyok, tárcsák és hasonló dolgok, és pótolni tudja azt az edzést, ami esetleg kimaradna. A másik nagyon jó dolog szerintem, hogy elég sokáig nyitva van az edzőterem. Párkapcsolatban, gyermekáldás után is megoldható, ha tényleg a helyén tudjuk kezelni a dolgot. Ez nem mindig könnyű, áldozatokat követel. De nézzük meg a világon, mi az, amiért nem kell áldozni, azok nem is igazán értékes dolgok. Áldozatot csak azért hoz az ember, aminek van értéke, célja és tartalma.