Szeptember 3-án, szombaton reggel hét után leugrottam az agendámért, hogy átfussam az iktatás rendjét. De ha már lejöttem a lelkészlakásból, gondoltam a templomban is csinálok egy kis kereszthuzatot. Közben megállt a kapu előtt egy autó: a virágboltos volt. Korán kezdődik ez a nap, gondoltam. Aztán egyre csak gyűltek az emberek. Számomra ismeretlenek is. Jöttek Borsodból éppúgy, mint a Nyírségből. Közben azon gondolkodtam, hogy egy ilyen alkalom ebből a szempontból is figyelemre méltó, hogy olyan egyháztagok jönnek össze és ülnek egymás mellé a templom padjaiban, akikben az evangélikusságuk mellett még az a közös, hogy ismerik Asztalos Richárdot.

Vicces, de mi Richárddal első ízben fürdőruhában találkoztunk. Mezey Gábor mutatott be egymásnak minket, egy nyíregyházi úszómedence mellett. Akkor még egyikünk sem gondolta, hogy sorsunk oly sok szállal fonódik majd össze. Hat évvel ezelőtt mentor és hatodéves kapcsolatában alapozódott meg barátságunk. Mezey Gábor súlyos betegsége, majd elhunyta után Richárd folytatta tovább a Tokaj-környéki, hegyaljai evangélikus hívek pásztorolását, egészen ez év augusztusáig.

Richárd valódi reneszánsz ember. Sokoldalú, számára a test és a lélek egyaránt fontos. Érdeklődése széles körű, a modern technikától a héber igék rejtett jelentéséig terjed. Ő már igazán XXI. századi ember, annak jó értelmében, ellentétben velem, mert én inkább még a XX. század terméke vagyok.

Hosszú lenne elbeszélni, hogyan is került Richárd hat év után vissza a debreceni gyülekezetbe, de az biztos, hogy ez a kölcsönös bizalmon múlott.

Nyugodtan mondhatom mindkettőnk nevében, ez egy igazán a szájízünk szerinti iktatás volt. Mindenkit lelkesültség töltött el, hogy valami jó kezdődik. A gyülekezet felügyelője, Abaffy Zoltán például – rendhagyó módon – az iktatás első felében végig a megválasztott új lelkész mellett állt, hogy a megfelelő pillanatban átadhassa a gyülekezet díjlevelét.

A templomba való bevonulás előtt szemrevételeztem a lelkésztársak sokaságát: volt, aki búcsúzni jött, akadt olyan, aki köszönteni. De mindenki hozott magával valami fontosat, amit vagy a köszöntőben, vagy az áldásban tudott elmondani.

Az iktatás Zsarnai Krisztián esperes igehirdetésével kezdődött. bemutatta Richárd életútját, aztán az életmódbeli aszkézistől, melynek Richárd folyamatos gyakorlója, a Krisztusért való szolgálat most kezdődő új lehetőségéig érkeztünk el. Az iktatási istentisztelet végén Richárd igehirdetésében a szőlő saját életében betöltött jelképes szerepétől kezdve vezetett bennünket el a legnagyobb misztériumig, az unió misztika legszebb szimbólumáig, a szőlőtő és a szőlővesszők szimbiotikus kapcsolatáig. Jézushoz fűződő viszonyunk ennyire originális, s erre nem lehet elégszer rácsodálkozni.

A közgyűlésen a búcsúzó és üdvözlő lelkészek mondták el egy-egy ajándék átadása után jó tanácsaikat, igei útravalóikat vagy idéztek fel humoros pillanatokat a közös szolgálat idejéből.

Richárd feleségét, Domaniczki Évát külön köszöntötte Abaffy Zoltán felügyelő, mély empátiával beszélve a lelkészfeleségek rendkívüli helyzetéről.

A közgyűlés utáni állófogadáson lehetőség nyílt mindenki számára néhány szót váltani az ünnepelttel és az ismerősökkel, közelből és távolból jöttekkel egyaránt.