Koszta István evangélikus lelkész hirdette az igét, rámutatva, hogy szükség van a közösségre, az embertársakra. A keresztény egyház mai feladata az, hogy élesztgesse az embereket, mert annak ellenére, hogy kérdés, lesz-e mit átadni negyven-ötven év múlva (díjakat, értékeket, kultúrát), azért nem szabad feladni a harcot a szórványvidéken. Igenis van értelme tenni a mindennapi dolgainkat nemcsak magunkért, hanem elsősorban a közösségért!

Az úrvacsorát követően Kovács István Lehel köszöntötte az egybegyűlteket, s hangsúlyozta, hogy a díjjal cselekvésre szeretnének serkenteni. Zajzoni Rab István Költői tanács című versét Jani András szavalta el, majd Koszta Enikő lelkésznő méltatta az első díjazottakat: Ráduly Sándort és Ráduly Zsuzsannát, ismertetve e két néptáncoktató életpályáját és eddigi munkásságát, majd átadta a díjakat. Ezt követően a Mátka Népdalcsoport néhány tagjának előadásában pürkereci csángó népdalokat hallgathattak a templomban telt házzal helyet foglalók. Köszönőbeszédében Ráduly Sándor szerényen csak annyit mondott: „Láttuk, hogy ott volt a munka és mi.”

A következő díjazottat, a Hosszúfalu-Alszegen született Magdó Istvánt Bencze Mihály méltatta. Az 1981-ben a Kéknefelejcs Néptáncegyüttesben táncolt, majd később idegenvezetést és közgazdasági egyetemet végzett, s imádta a fényképészetet. A Zajzoni Rab István-díj bizottsági tagjaként most ő maga részesült a díjban. Mint megtudtuk, Magdó István fotói több mint háromszázhatvan nemzetközi díjat hoztak, és több mint hétezer elfogadott fotója van száznál is több országban.

A következő díjazottat, Jónás Andrást, Kovács István Lehel méltatta. A Székelyzsomboron született Jónás András az electroprecizii szakiskola autóépítési szakának osztályát végezte, majd később almérnöki szakon végzett az egyetemen. Négyfalu alpolgármestereként az évek során könyvei is napvilágot láttak. Jónás András köszönőbeszédében vegyes érzéseiről számolt be, hogy ez alkalommal ő kapja a díjat, amelyet eddig ő adott másoknak, hiszen ő is a díjbizottság tagja. Külön megköszönte azt is, hogy a brassói evangélikus egyház helyet ad minden évben ennek a rendezvénynek.

A nagy múltú Brassói Magyar Dalárdát, az idei év utolsó díjazottját is Bencze Mihály méltatta. Ismertetve a kórus kiemelkedő történelmét, zászlaját, fellépéseit és díjait, Ambrus Károlynak és a kórus mostani karnagyának, Imre Zsuzsannának adta át az oklevelet és az emlékplakettet. Ünnepi beszédében Ambrus Károly mindenkinek megköszönte az eddigi segítséget: a kórus egykori elnökeinek, alelnökeinek, karnagyainak, továbbá a lelkészeknek, iskolaigazgatóknak, politikai vezetőknek, valamint a brassói közösségi média vezetőinek. A díjkiosztó is a Brassói Magyar Dalárda rövid kórusműsorával zárult, melynek végén a jelenlévőkkel közösen elénekelték a Szózatot.

A közös fotózkodás, valamint televíziós interjúk készítése után egy kis süteményre, kávéra és teára a szervezők a tanácsterembe hívták a megjelenteket.