–  Miért választottad a teológiát?

A kőszegi evangélikus szakközépiskolában tanultam, és sokáig mérnök informatikusnak készültem. Tizenegyedik évfolyamosként kezdett érdekelni a lelkészi hivatás, mert az iskolalelkész tevékenysége rendkívül inspirálóan hatott rám. Négy évig jártam az evangélikus zenei táborba is, ott megéltem azt, hogy milyen egy keresztény közösség, de az otthoni, büki gyülekezet is meghatározó volt az életemben.

–  Ki volt ez az iskolalelkész, és mitől volt annyi inspiráló?

–  Nyitott volt, a fiatalok felé forduló, nem kívülről irányító, hanem közöttünk élő személyiség. Zsóri-Ments Orsolya együtt gondolkodott velünk, a mi korosztályunkat érdeklő programokat szervezett.

–  A teológiára kerüléseddel egy időben alapítottátok meg a Közel zenekart. Mi ösztönzött erre?

–  A zenekar erős magját adta a zenei tábor csapata. Évfolyamunkba négyen jöttünk a táborból. Több teológushallgató csatlakozott hozzánk. Az volt a célunk, hogy minél vidámabb, felszabadultabb keresztény zenét játsszunk.

–  A gyülekezeti és missziói osztály ifjúsági referense vagy. Mivel tudja ma az egyház megszólítani a fiatalságot?

– Szerintem az első lépés az oktatási intézményeink kínálta lehetőség lenne. Iskoláinkban közvetlenséget kellene mutatnunk, s az is rajtunk múlik, hogy képesek vagyunk-e gondolkodásra serkentő, saját identitást kifejlesztő evangélikus nevelést közvetíteni.

–  Mit jelent ez?

–  A felszabadult, szabad gondolkodás átadását! Amikor nem ránk erőltetik az egyes dolgokról a véleményt, hanem segítő iránymutatást kapunk, amelyet a saját gondolkodásunkra, tevékenységünkre tudunk alkalmazni.

–  Évek óta aktív szervező tagja vagy a Szélrózsa evangélikus ifjúsági találkozónak. Mit jelent számodra ez a fesztivál?

–  A hit olyan formáját tudom a Szélrózsa alkalmain megélni, amilyet máshol nem. Bár fesztiválon vagyok, mégis érzem, hogy itt az egész közösség akár még egy világi koncert alkalmával is összetart; hogy Istennek köszönhető, hogy itt együtt lehetünk. Akik egyszer eljönnek erre a találkozóra, azoknak a nagy többsége vissza is fog térni. A csapat is nagyon fontos: negyven munkaágvezető egy cél érdekében dolgozik együtt, hogy egy mindenki számára örömteli, maradandó közösség jöhessen létre.

–  A 21. században milyen értékeket kellene az egyháznak jobban megfogalmaznia?

–  Olyan megszólító istentiszteleti formákat kell közvetítenünk, amelyekbe könnyen be tudnak kapcsolódni az emberek. Olyanokat, ahol friss, élő közösséget és együtt ünneplést élhetnek meg a jelenlévők. Az érdeklődőket fontos lenne megszólítanunk, majd önkéntes szolgálatra ösztönöznünk. A családlátogatások és a fiatalok programjainak a szervezése is megkerülhetetlen feladatunk. Jó lenne, ha nem lelkészcentrikus közösségek alakulnának ki, hanem a gyülekezet közösen szolgálna.

–  Melyik bibliai ige különösen meghatározó számodra?

–  Amikor a teológiára jöttem, akkor a gyülekezeti lelkészemtől, Simon Rékától ezt az áldást kaptam: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézs 40,31) Hálás vagyok, hogy ezt a szárnyalást –  még ha néha vannak is mélyrepülések –  át tudom élni.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 41-42. számában jelent meg, 2017. október 22-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.