Herjeczki Kornél, a Harmat Kiadó igazgatója köszöntőjét követően Fabiny Tibor vezetésével a disputa első részében a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által nyilvánosságra hozott népszámlálási adatok tanulságáról beszélgettek. A moderátor a tíz évvel korábbi eredmények és a jelen statisztikák egymás mellé állítása alapján kérdezte beszélgetőtársait a történelmi keresztény felekezetek számosított fogyásáról.
Kránitz Mihály utalt arra, hogy Kelet- és Nyugat-Európa elvallástalanodása hasonló tendenciát mutat, viszont rávilágított arra is, hogy „az emberben van egy űr, ami az Istené. Az egyház feladata az, hogy összegyűjtse azokat, akik hozzá tartoznak. A népszámlálási adatok az egyházat is figyelmeztetik arra, hogy változnia, formálódnia szükséges ahhoz, hogy az érdeklődők, a keresők megértsék az üzenetét. Az emberek alapvetően nem az egyháztól fordultak el, hanem az intézmény felé vesztették el a bizalmukat. Nem tartalmi megújulásra van szükség, hiszen a kereszténység üzenete örök, hanem a hozzáállás, a megjelenés átgondolására és átalakítására” – fogalmazott a római katolilkus vallástörténész.
Szűcs Ferenc kifejtette: „2001-ben nem volt akkora különbség az egyháztagság (az egyház által nyilvántartott hívők) és a népszámlálási eredmények által önmagát hívőnek vallók között. Vitathatatlan tény - mellyel a felekezeteknek szembe kell nézniük - hogy a történelmi felekezetek iránti érdeklődés alábbhagyott. Feltehetjük a kérdést: az egyháztagok mit adnak a közösségnek?” Az emeritus professzor figyelmeztetett arra is, hogy „ne felejtsük el, hogy a tanítványi kör is más és más közelséget mutatott. A szűk tanítványi kör tizenkettő, a tágabb harminc, míg a csodás ételszaporításkor már ötezer fős volt. A fő kérdés az, hogy a mai szűk kör hogyan és miként szólítja meg azokat, akik éhesek Isten igéjére.”
Ittzés János a 2001-es népszámlálási adatokból kiindulva visszautalt a 2003-ban létrehozott egyházi statisztikára, mely összehasonlítást mutatott a népszámlálási és a belső statisztika között. „2001-ben háromszáznégyezer ember vallotta magát országunkban evangélikusnak, míg saját statisztikánk kétszázharmincháromezer emberről tudott” – fogalmazott a püspök. Ittzés János az egyház feladatáról és az egyes ember felelősségével kapcsolatban kifejtette: „Jézus nem azt kérdezi majd tőlünk, hogy mennyi embert térítettünk meg, hanem azt, hogy elmondtuk-e másoknak azt, amit az Isten ránk bízott. Ez alapján feltehetjük a kérdést: Megfelelően tanúskodik-e az egyház Istenről?”
A beszélgetés második felében Fabiny Tibor Miroslav Volf most megjelent kötetével kapcsolatban elmondta: „alapvetően olyan ekkléziológiai (egyházról szóló tanítás) műről beszélhetünk, amely nem könnyed olvasmány, mégis, világszerte elismert könyvről beszélhetünk. A kötet első részében két meghatározó teológus, Joseph Ratzinger (2005-2013-ig XVI. Benedek pápa) és Joannis Zizoulas metropolita szentháromságtannal kapcsolatos megállapításairól szóló értekezést olvashatunk, majd a kritikai párbeszéd kiterjed más teológiai irányzatok vizsgálatára is.”
Szűcs Ferenc, aki a most megjelent kötetet Karl Bart Teológiai egzisztencia ma című írásához hasonlította, kifejtette: „Miroslav Volf nem elméleti teológus, hanem olyan gondolkodó, akinek életformája a teológia művelése. Ezáltal olyan kérdésekhez nyúl – munkássága és jelen kötet által is –, amely sok esetben azért nem kerül középpontba, mert az elméleti teológia kényesnek, égetőnek érzi.
Ittzés János úgy látja, hogy Volf műve mérsékelt teológiát képvisel. „Ez lehetőséget ad arra, hogy a szélsőséges teológiai nézeteket visszaszorítsa. A kötet gondolatisága kapcsolatot keres a teológiai irányzatok között.”
Kránitz Mihály azzal kapcsolatban, hogy a kötet alapvetően Joseph Ratzinger és Joannis Zizoulas szentháromságtanán keresztül közelíti meg a szentháromságtan kifejtését elmondta: „Szerencsés választás volt ezt a két teológust választani, hiszen mindez azt is kifejezi, hogy két tüdővel lélegzünk. A huszadik század végére lecsendesedtek a felekezetek közötti szembenállások. Visszanyúlva az ősegyházi világnézetre a kötet is jelzi, hogy családban, közösségben tekintve, az egészre való törekvéssel lehet a kérdéssel foglalkozni.”
A beszélgetés kitért az egyházképekre, az egyházi identitás kérdésére is. Fabiny Tibor kérésére beszélgetőtársai ismertették a felekezetek önmeghatározását. „Meg kell fogalmaznunk azt, amin állunk. Nem írhatjuk felül az egyházatyák tanítását, de új szempontokat, azt, hogy másoknak is érthetőek legyünk figyelembe kell vennünk” – fogalmazott Kránitz Mihály. Szűcs Ferenc arra a kérdésre, hogy hogyan nézzük az egyházat kifejtette: „Pál apostolnál két fogalommal is találkozunk az egyházzal kapcsolatban. Az egyik a közösség oldaláról közelíti az egyházat (1Kor 12, 13-14), míg a másik értelmében az egyház megelőzi az egyén létét (Ef. és Kol.). Ennek a feszültségének a hatása a nyugati individualizmus kialakulásához vezetett, mely szerint az egyén felváltotta a közösségi identitást.” Ittzés János emlékeztetve a kötet főcímére (Képünkre és hasonlatosságunkra) elmondta: „Amennyiben a kötet főcíméből indulunk ki, két dolgot érdemes szem előtt tartanunk. A cím utal a teremtéstörténetre és egyúttal figyelmeztet arra a veszélyre is, melyet a „maga képére” tévesen jelenthet. Nem jó ugyanis, ha a már a teremtéstörténetben meghatározott helyünket összekeverjük, és a magunk képére kívánjuk formálni az egyházat.”
A könyvbemutató disputát követően a hallgatóság kérdésekkel és észrevételekkel fordulhatott a beszélgetés résztvevői felé. Az összejövetel végén Herjecki Kornél elmondta: Miroslav Volf korunk egyik legnépszerűbb teológusaként számon tartott író számos kötete és publikációja jelent meg világszerte. Közülük a Harmat Kiadó gondozásában Ölelés és kirekesztés címmel kiadott könyve elnyerte az egyházi Grawemeyer díjat, valamint a Christanity Today folyóirat is a huszadik század száz legjobb vallásos könyve közé választotta. Az 1956-os forradalom emléknapjára a kiadó Miroslav Volf egy újabb fontos kötetét mutatja be a hazai könyvpiacon, és ez alkalomból a tervek szerint a nemzetközileg elismert szerző Magyarországra is ellátogat.”