Hogyan beszéljünk a kereszténységről? Mit értünk alatta? Kultúrát? Közösséget? Érdekeket? Értékeket? Elválaszt vagy összeköt? Kirekeszt vagy befogad? Van-e ma is aktuális mondanivalója, üzenete? És ha van, kihez, hogyan jut el? Egyáltalán: hallja-e még valaki? – tervezték a kérdéseket az Opensky (Pál Feri atya alkalmainak ifjúsági tagozata) szervezői. Dinnyés Gergely moderátor azonban sajnos nem feltétlen efelé vezette a beszélgetést. Túl sok szó esett magáról a blog műfajról, az egyházi kommunikáció hiányosságairól, és kevés a lehetőségekről, a jó irányokról, de ennek ellenére, fontos gondolatokat is hallhatott az érdeklődő a két és fél órás alkalmon. Összefoglaltuk.
Nincsenek tabuk
Abban minkét blog szerkesztő megegyezett, hogy honlapjaikon nincsenek tabutémák. Minden fontos, a hívőket és a nem hívőket is érintő,érdeklő témáról próbálnak írni. Gégény István egymaga írja és szerkeszti a Szemlélek blogot, a Kötőszó esetében pedig ezt a munkát kiegészíti az is, hogy a megfelelő szerzőt próbálják megkeresni egy-egy téma alapos körbejárásához.
A Kötőszó és a Szemlélek blog között azonban nem csak az a különbség, hogy míg az előbbi evangélikus, utóbbi katolikus, hanem az is, hogy a Kötőszó az evangélikus egyházi média hivatalos része, annak egy alternatív ága. A Szemlélek blog ezzel szemben Gégény István egyszemélyes projektje, mely leginkább kapcsolati tőkéjéből készült saját anyagaiból épül fel.
Gégény a beszélgetés alatt is többször hangsúlyozza, hogy örülne, ha nem lenne szükség egy ilyen különálló kritikus katolikus hangra, hanem ő is a katolikus egyházi média része lehetne, és ott építhetné az egységet. Mint fogalmazott: a legfontosabb iránytű a cikkek megírásakor csak az, hogy: „Építi-e az írás az egyházat vagy nem? Jó-e a közös ügynek a felkerült írás?”
„A Kötőszó blog célja, hogy levegye a hivatalos egyházi média válláról a terhet, és egy párbeszédre nyitott oldalt működtessen, ahol vélemények ütköznek, mely által egymás megismerése zajlik. Az aktuális témák itt bátrabban megjelenhetnek, az oldal ezáltal az evangélikus egyházi médiatermékek kiszervezett véleményrovataként működhet. Az ars poetica pedig: A világra nyitott keresztény embert képviselni” – árulta el Laborczi Dóra, majd hozzátette: sokszor nem mer az egyházi média fontos kérdésekben megszólalni, pedig a hívők megtartásában, az egyháztól elfordultak visszaszerzésében fontos, hogy a mondanivalók előtérbe kerüljenek.
A világi médiában Magyarországon nincsenek vallás és etika rovatok, mint egyes vezető külföldi lapoknál, és hiány van hozzáértő, egyházi és vallási ügyekben, teológiai kérdésekben jártas újságírókból is – mondta a Kötőszó blog szerkesztője, ebből adódik talán az oldal sikere, hogy kíváncsiak a hívő és nem hívő olvasók is egy-egy témában az egyházi véleményre, szakértők írásaira.
Nem lehet mindenkihez szólni
Ha egy sajtótermék mindenkihez akar szólni, akkor nem szól senkihez – ebben mindkét szerkesztő megegyezett. Ugyanakkor azt is világosan látni, hogy ma az egyházi kommunikáció négy csoportra osztható, hiszen: van az egyházon belüli kommunikáció, vannak a hívőket megszólítók, vannak nem hívőket megszólítók és vannak azok, akik az egyházban csalódottakat, elfordultakat célozzák meg. Mindenkit pedig nem lehet egyazon cikkel megszólítani, ezért adódnak olykor konfliktusok egyes írásokból. Pedig a cél minden egyházi portál szerint: megszólítani és megszólíthatóvá válni – mondta Gégény István, valamint a mai ember nyelvén beszélni – tette hozzá Laborczi Dóra.
Miután a moderátor nem tartotta annyira kordában a beszélgetést, így az kétórásra húzódott és csak utána jöhettek a közönség kérdései, pedig a nézőktől igazán érdekes felvetések is érkeztek. Az egyik érdeklődő azt a kérdést tette fel, hogy: „Mitől féltek fiatalok?” Majd hozzátette: „A kommunizmus idején is mertek az emberek templomba, ifjúsági alkalmakra járni, keresni az Istent, hát akkor most, a demokrácia idején se féljenek a fiatalok nyitottnak, érdeklődőnek lenni, kérdezni.”
Egy másik hallgató azt kérdezte, vajon minden esetben csak az építkezés lehet-e a cél avagy meg kell küzdeni a keresztény bloggereknek a falak lerombolásával is. Erre mindkét szerző-szerkesztő igenlő választ adott, mindketten úgy vélik: a falak lebontása elsődleges feladat, ha nyitni szeretnénk, ám először meg kell találni, mely falak lebontását bírja el még a szerkezet, hova elég egy ablak vagy ajtó. Gyakran egyelőre még csak a vakolat lekaparásáig tudunk eljutni – jegyezte meg Laborczi Dóra.
A beszélgetést érdemes lenne folytatni más alkalommal, mert a téma rendkívül aktuális, generációkat átívelő, és mert sok felvetett kérdést, mint például a kommentelést és a moderálást, nem sikerült kibontani. A párbeszédre pedig szükség van, és jó látni, hogy sokakban megvan hozzá a nyitottság, ezt pedig mi sem bizonyította jobban, mint hogy több tucat fiatal figyelte érdeklődve az előadókat.