– Nemcsak az óvoda munkatársa, hanem a bakonycsernyei gyülekezetben is szolgál. Honnan ered az evangélikus kötődése?

– Családomban mindenki evangélikus. Dédnagyanyám a súri gyülekezetnek volt a tagja, nagymamám, aki nagy hangsúlyt fektetett a hitbéli növekedésemre, már a bakonycsernyei közösségünkbe járt, édesanyám pedig presbiter is volt. Egész eddigi életemben fontos volt számomra a templom közelsége. Kiskoromban gyermek-istentiszteletre jártam, majd konfirmáltam, később részt vettem a gyülekezeti munkában, mert jól éreztem magam az egyházi közösségben.

– Miért jó az evangélikus közösség tagjának lenni?

– A bakonycsernyei gyülekezetben hasonló gondolkodású és értékrendű emberekkel tudok együtt lenni. Számukra is meghatározó a hitük, a család, a szeretet. Itt nemcsak Istenre figyelünk, hanem általa valódi közösséget alkotunk, tudunk egymásról, és ahol lehet, segítünk a másiknak. Ebből is adódik, hogy gyermekként és fiatalként, de most is, a legtöbb barátom mind a gyülekezethez kötődik. 2006-ban felkértek, hogy legyek az egyházközség számvevőszéki elnöke, azóta végzem ezt a megtisztelő és felelősségteljes szolgálatot.

– Miként került az óvoda munkatársi közösségébe?

– Keresztgyermekeim jártak korábban ide, általuk ismertem meg jobban az óvodánkat. Ezenkívül az óvoda vezetőjével, Osgyán Gábornéval, Emíliával, a gyülekezetből barátként ismerjük és szeretjük egymást. Egyházi tisztségviselőként az óvoda tízéves jubileumi ünnepségének megszervezésében is közreműködtem, valamint a nyílt óvodai napokon is évről évre segítő voltam. Utóbbira nemcsak én, hanem gyermekeim is jönni szoktak, ilyenkor együtt dolgozunk a nyílt nap háttérmunkáján. Tavaly az óvoda gazdasági vezetője, aki kiválóan és felelősen végezte munkáját, sajnos beteg lett, hirtelen kellett, hogy segítsen valaki. A gyülekezeti szolgálatom által ismerték a munkámat, így kerültem ide. Nagyon jól érzem itt magam. A gyermekekért rajongok, mindig gyönyörködök bennük, feltölt, hogy ilyen aranyos óvodások között dolgozhatok.

– Milyennek ismerte meg az evangélikus intézményt?

– Az óvoda fenntartója a gyülekezet, így korábban is láttam az éves beszámolókat, valamint azt az alapos és gyermekekre fókuszáló, elhivatott munkát is, melyet az itt szolgálók végeznek. Régebben a korábbi gazdasági vezetővel is együtt dolgoztunk, igyekeztem neki segíteni. Ebben a közösségben valóban fontos, hogy összetartó. Szarka István lelkészünk, esperesünk találóan fogalmazott, amikor azt mondta, hogy „az ilyen intézményeknek lelke van”. Ugyanakkor el kell mondanom, számomra öröm, hogy nemcsak erről az óvodáról, hanem szinte minden egyházi intézményről megállapítható ez. Lányom által római katolikus nevelési intézményt, keresztgyerekeim révén a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumot is megismerhettem. Ott is azt tapasztalhattam, hogy óvodánkhoz hasonlóan a nyitottság és odafigyelés a jellemző. Egyházi iskolák jó értelemben vett sajátja, hogy nem engedik el a fiatalok kezét, a tanárokat és a nevelőket érdekli, hogy mi lesz később a tanítványaikkal. Ez pedig abból fakadhat, hogy olyan oktatók, pedagógusok, nevelők szolgálnak az intézményeinkben, akiknek fontos a hit, a szeretet és a tisztelet.

– Büszkén említette gyermekeit, érződik, hogy a család meghatározó az ön számára.

– Férjemmel mindig a gyermekek között forgott és forog az életünk, mondani is szoktuk, hogy mi erre is szövetséget kötöttünk. Mára már nagyszülők is vagyunk. Kisebbik fiam huszonöt éves, de már presbiter. A baráti társaságának a tagjai segítőként is aktívan részt vesznek a gyülekezet életében. Ugyanez mondható el a lányomról is, ő a gyermek-istentiszteletekben segédkezik.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 39–40. számában jelent meg 2020. október 11-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.