Ma a „Human Being – Not For Sale” nap volt, azaz „Az ember – nem bocsátható áruba”, ezt jártuk körül több szinten. A reggeli áhítaton láncon vezették be egymást a dramatisták, aztán ahogyan Pál és Szilász is megszabadult (ld. ApCsel 16) a börtönből, úgy a végén az ő kezük is kinyílt…
A bibliatanulmány is ezt a bibliai szakaszt elemezte, utána pedig következett a napi főelőadás.

Előtte azonban elintéztük, hogy végre készüljön közös kép ötünkről, és így a reggeli kíváncsiságot is eloszlathatom, hogy kik is vagyunk itt Magyarországról: Tamás püspök mellett Garai Szilvia az ifjúsági küldött, Molnár Lilla munkatársként van itt (az istentiszteleteket előkészítő csoport hatalmas munkabírású embere), Balicza Klári, a nem lelkész küldött, én pedig a lelkészi küldött vagyok. Megfelelünk a tegnap említett szükséges kategóriáknak, szavazati joga csak a három delegáltnak van, így például Tamás püspöknek leköszönő alelnökként már nincsen.
A napi főelőadást egy norvég kolléga tartotta, aki a 2017 elején kijött Oxfam-jelentésből is idézett, hogy a világ nyolc (!) leggazdagabb emberének annyi a vagyona, mint 3,6 milliárd (!) szegény embernek. Az egyenlőtlenség az elmúlt harminc évben csak még jobban növekedett. Fő kifejezése az emberi méltóság volt, amit kötött az Isten-kapcsolatunkhoz, a jelenkor kihívásaihoz és a diakóniához, valamint sokunk örömére előhozta az LVSZ következő ciklusra megfogalmazott fenntartható fejlődési céljait, amelyből egészen pontosan 17 van. Az emberek kihasználásáról, gyerekmunkáról, szexuális kihasználásról, menekültek helyzetéről is szólt.

Egy afrikai és egy lengyel reakciót hallottunk, majd meglehetősen sokan nyilvánítottak véleményt a plenáris ülés résztvevői közül is. Tamás püspök is hozzászólt a mi régiónk szempontjából a lengyel kolléginához csatlakozva, hogy érdemes szétválasztani az egyház és az állam cselekedeteit különböző helyzetekben, illetve felvetette, hogy sajnos Kelet-Európában a pornográfia is egy hatalmas probléma nemcsak etikai, hanem gazdasági szempontból is, mint potenciális bevételi forrás.

Utána a beszélgető csoportokban is ezt folytattuk tovább, és jó volt kimondani a csoport vezetőjeként, hogy nekünk nem stratégiát kell gyártanunk, hanem a saját történeteinket megosztani egymással. Hallottunk is néhány szívbemarkoló gondolatot, mint például azt, hogy a harmadik világbeli országokban ne csak azért akarjanak nőket lelkésznek szentelni, hogy megfeleljenek valamilyen kvótának, vagy anyagi támogatást kapjanak, hanem azért, mert meglátják bennük Isten ajándékait.

Vagy még tegnap azt, hogy a keresztyéneket milyen megalázó helyzetbe tudják hozni például Afrikában: azt mondják nekik, hogy „ha te megváltott vagy, akkor igyál benzint, vagy egyél meg egy élő kígyót…”

A csoportunkban lévő észak-német püspök fogalmazta meg azt, hogy talán kezdhetjük azzal innen hazamenve, hogy minden egyes vasárnapon imádkozunk azokért a testvéreinkért, akikkel most egy hétig együtt vagyunk, illetve egyáltalán a 145 tagegyházért.

Az összefoglaló jelentés megírása (azért ez elég nagy munka minden nap!) után végre ebédeltünk, majd Szilvivel úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a városba, így csak a délutáni fakultatív műhelymunkákat kellett kihagynunk. Klári meg Tamás püspök a finn nagykövet fogadására voltak hivatalosak, Lilla pedig a stadionban próbált már holnapra.

Végül csatlakozott hozzánk még két fiatal, a dán Emma és a lengyel Arek, akikkel elindultunk vásárolni, illetve kicsit kimozdulni. Hát szombat délután a vásárlás a lehető legrosszabb volt, utcai árusok összepakoltak már, minden más bezárt 3-kor, így végül nem olcsón, de egy szuper kalapot sikerült vennem holnapra.

Utána elmentem egyedül a helyi történeti múzeumba, ahol Namíbia történetét dolgozzák fel nagyon szépen, az első szinten a dél-afrikai elnyomásról találunk meg mindent, sok végtelenül szomorú részlettel, a második emeleten a SWAPO nevű párt függetlenségi törekvéseit és a harcokat örökítik meg, a harmadikon pedig az 1990-ben függetlenné vált országról tanulhatunk, Sam Nujoma elnökké választásáig. Róla nevezték el egyébként az a stadiont, ahova holnap megyünk tízezred magunkkal, az ő szobra áll a múzeum előtt is.

Visszajőve, a várakozásnak megfelelően, megválasztottuk a nigériai Musa érseket az LVSZ következő elnökének, akiről a sótlansága ellenére is azt gondolom, hogy jó elnöke lesz a világszövetségnek.

Este pedig Lilla szervezett egy Tamás-mise motívumos esti áhítatot, amelyben több elem engem is egészen megérintett – most éreztem, hogy ritkán vagyok a befogadó oldalon, örülök, hogy most ezen a héten többször is kijut belőle, hiszen így tudok én is töltődni.
Ezután már tényleg csak egy sör fért bele, amit erdélyi testvéreinkkel terveztünk, akik aztán eltűntek, így lengyel barátainkkal fogyasztottuk el. 

Harambee.
#LWFassembly #humanbeingsnotforsale