72 óra. Három nap. Van, amikor sok, van, amikor kevés. Egy biztos: sok mindent lehet tenni, és sok-sok embernek lehet segíteni ennyi idő alatt. Persze csak kompromisszumok nélkül. Csak ki kell lépnünk a komfortzónánkból, megfogni egy szerszámot, egy hangszert, egy ecsetet, s máris egy kicsit szebb lehet a világ. 

Evangélikus, katolikus, református fiatalok és gyerekek az ország sok településén áldozták idejüket ezen a hétvégén. A mi vidékünkön hat város kapcsolódott be a tizedik alkalommal megrendezett programsorozatba. Békéscsabán, Mezőberényben, Gyulán, Tótkomlóson, Békésen és nálunk Orosházán is lelkes fiatalok végeztek különféle önkéntes szolgálatokat 72 óra leforgása alatt.

Az orosházi programok szervezésének motorja az idén is a Székács József Evangélikus Óvoda Általános Iskola és Gimnázium volt. Diákjaink, tanáraik vezetésével különböző szolgálatokból választhattak.

A kutyamenhelyre szállított adomány, és annak meglátogatása minden évben nagy élmény a gyerekeknek. A kórház kis betegei és dolgozói egyaránt örültek az iskolánkban tanuló diákok zenés szolgálatának. Az iskola és az óvoda körül is akadt tennivaló. Voltak osztályok, amelyek tagjai játszótereken sürgölődtek, és szemetet szedtek a városban.  Az őszi, ház körüli munkákba is besegítettek gimnazistáink, több nyugdíjas otthonában tették szebbé az udvart, a kertet. A temetőben a katonasírokat is rendbe hozták a dolgos kezek. A templomkert is megtisztult az őszi levelektől. A szülők és a gyermekek együtt gereblyézték össze az avart szombat délelőtt. A templom őszi nagytakarításába is besegítettek a fiatalok, akik örömmel vettek részt a templom feldíszítésében is. A lelkészek és a hitoktatók emlékköveinek festését és letisztítását is többen vállalták. Nem csak Orosházán, hanem Szentetornyán és Rákóczi-telepen is megszépült a templomkert. 

Az iskolában adománygyűjtő akciót hirdettünk. Minden osztály egy kosárra való zöldséggel, gyümölccsel, tartós élelemmel adott hálát Istennek, hogy gondot visel ránk. Ezeknek a kosaraknak a tartalma nehéz sorsú orosházi családokhoz kerül, melyeknek némi segítséget jelenthet a küzdelmes hétköznapokban. 

„Akkor mindenből, amit behordasz a földedről, melyet Istened, az ÚR ad neked, vedd a föld termésének legjavát, tedd egy kosárba, és menj el arra a helyre, amelyet kiválaszt Istened, az ÚR, hogy ott lakjék a neve.” 5Móz 26,2 – szólt a vasárnapi igeszakasz a hálaadó istentiszteleten.

A mi kosaraink szívet formáltak, és így fejezték ki, hogy mindegyik szívből jövő hálaáldozat és adomány. Az orosházi templom megtelt hálás gyerekekkel, fiatalokkal, felnőttekkel, akik tudják, hogy az Istenre szánt idő, mennyire sok erőt ad a mindennapokban.

Gyorsan elszállt ez a 72 óra, és nem is lehet minden percét számba venni. A kedves szavakat, a mosolyokat, az együtt végzett szolgálat örömét, a jókedvű, közös munkát, az érzést, hogy részesei lehetünk a teremtett világnak, nehéz szavakba foglalni. 

„Az idő (...) túl lassú azoknak, akik várnak;

túl gyors azoknak, akik félnek;

túl hosszú azoknak, akik gyászolnak; 

túl rövid azoknak, akik örvendnek.

Ám azoknak, akik szeretnek,
az idő nem számít.” (Henry Van Dyke)

És ezen a hétvégén az idő nem számított.