A nyelvünk folyamatosan változik, más volt a középkor, a reformáció és a Heidelbergi káté nyelve. A mártír teológus, Dietrich Bonhoeffer is arról írt a huszadik század első felében, hogy a nyelvvesztés állapotában vagyunk, nem értjük a régiek nyelvét, és sokszor tanácstalanul állunk a Biblia előtt – kezdte előadását Fabiny Tibor professzor. – A középkorban Szent Jeromos héberről és görögről fordította latinra a Bibliát, és ezer éven át a Vulgata volt a középkori egyház nyelve. A Koránt csak azok tudják magyarázni, akik értik az arab nyelvet, míg a keresztyénségben a fordítás révén terjedt gyorsan az evangélium. A reformáció nagy felismerése az evangélium anyanyelvre fordítása volt. Itthon Károli Gáspár adta tovább magyar nyelven az evangéliumot. Magyarországon és Angliában a 16. század végére született meg az anyanyelvi bibliafordítás. A Károli Biblia egészen a 20. század elejéig meghatározta a mindennapi hívők életét, ezután jelent meg az igény a Szentírás újrafordítására.

Közérthetővé tenni

Fabiny professzor előadásában ismertette a fordítások és a revideálások sorát, majd arról szólt, hogy miért jelent meg az új fordítások igénye. 
– Az emberek változnak és közérthetővé kell tenni a régi szövegeket. Az Újszövetségben Jézus a régi törvényt új módon fogalmazza meg. A hegyi beszéd sem más, mint a törvény magyarázata.

Mítosz és üzenet

A professzor Rudolf Karl Bultmann (1884–1976), a 20. századi teológia legérdekesebb és legvitatottabb alakjára hivatkozva arról beszélt, hogy az evangélikus teológus a „mitológiátlanítás” programját hirdette meg. Szerinte a 20. század emberének a világképe alapvetően különbözik a Bibliakorabeli ember világképétől, amely három részre tagolódott: menny, föld és pokol. Bultmann mítosznak nevezte azt, ami a Bibliában korhoz kötött, és úgy vélte, hogy a lényegre, vagyis a Szentírás üzenetére kell figyelni. „A mítosz egy héj, amibe becsomagolták a kérügmát.”

Képekben tanított

Fabiny Tibor előadásában azt hangsúlyozta, hogy Jézus nem dogmákban, hanem képekben és metaforákban tanított, és a példázatok sokszor meghökkentőek voltak a kor embere számára. Karl Barth 20. századi, svájci teológusra hivatkozva úgy fogalmazott, hogy Isten beszél hozzánk, és mi meghalljuk a szavát. A hallásból engedelmesség, Krisztus-követés lesz. A professzor szólt Heidegger tanításáról, amely szerint a nyelvben nem választható szét a forma a tartalomtól, vagyis egész létezésünk nyelvi létezés – mondta.

Gerhard Eberlingra hivatkozva pedig azt mondta, hogy a 20. században eltávolodott egymástól Isten és a szó. 
– Ma, a 21. században Isten nélküli nyelvi állapotban vagyunk, az istentelenek szava vesz minket körül, és nem merünk Istenről beszélni. Az egyházi nyelvezetet elkoptattuk, frázissá, egyesek szerint pedig gettónyelvvé vált, amit csak a bennfentesek értenek. Hogy hogyan lehet ebből kilépni? Fabiny Tibor professzor erről is beszélt előadásában, amelyet a lenti linkre kattintva hallgathat meg. A professzor azt is elmondja, hogy az Isten szó nem főnév, hanem ige, a hamis szó mérgez, az igaz pedig gyógyít.

Fabiny Tibor előadását erre a linkre kattintva hallgathatja meg.