„Isten mindannyinkat gyengéd, személyes szeretettel szeret. Jobban sóvárog utánam, mint ahogy én sóvárgok utána.” (Teréz anya)

„Minden az imával kezdődik. Ha nem kérünk szeretetet Istentől, nem lesz bennünk szeretet, és mi sem tudunk adni belőle másoknak” – olvashatjuk Teréz anyától abban a gyűjteményes kötetben, mely az imádság útján vezet végig minket. Teréz anya eleven gondolatai rávilágítanak az imádság szükségességére, arra, hogy az élet attól válik teljesebbé, ha azt nem önmagunkban, hanem Istennel folytatott kölcsönös párbeszédben éljük meg. A breviáriumból kiderül: az imádsággal mért életben láthatjuk meg igazán a körülöttünk lévő világot és a fohász által fedezhetjük fel a másikban a testvért. Minderről Teréz anya így vallott: „Az igaz szeretetnek az Istenhez szóló imával kell kezdődnie. Ha imádkozunk, képesek leszünk szeretni, és ha szeretünk, képesek leszünk szolgálni.”

Teréz anya arra is felhívja a figyelmet, hogy nem könnyű megélni a valódi imádságot a zajos világban, a folyamatos külső impulzusok között, a nyugtalanságban. A kalkuttai szerzetes ezért a csönd szerepét és erejét hangsúlyozza: „A belső csöndet nagyon nehéz elérni, de mindent meg kell tennünk érte. A csöndben új energiára és valódi egységre lelünk majd.”

A Nobel-békedíjjal is elismert szerzetesnővér a személyes döntéseink fontosságára is kitér: „Az alázatra, a bizalomra, az elhagyatottságra hivatkozva gyakran elfelejtjük használni az akaraterőnket. Minden ezektől a szavaktól függ: »akarom« vagy »nem akarom«. És az »akarom« szóba bele kell tennem minden energiámat.” Azonban mindez nem történhet meg máshogy, csak úgy, ha az elhatározásunk túlmutat önmagunk vágyain és a „legyen meg a te akaratod” szerint cselekszünk.

Hogyan lehet imádkozni? Ebből a sokszor lelkünket feszítő kérdésből is felszabadít a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója: „Az ima öröm. Az ima Isten szeretetének napsütése, az ima az örök boldogság reménye, az ima Isten irántunk való szeretetének lobogó lángja.”

Teréz anya letisztult szavainak ereje abban a közvetlenségben is megtalálható, amikor az imádságot a közösségben helyezi el. Ma, amikor a hit, az imádság, az Istenhez tartozás egyre szélesebb körben válik társadalmi tabutémává, akkor különösen is felüdítőek azok a kötetben található buzdítások, amelyek azt mondják, hogy ne csak a magunk számára vagy a gyülekezeti közösségben vállaljuk fel a hitünket. A szerzetesnővér többek között így fogalmaz: „Megoszthatjátok egymással, milyen szükségét érzitek az imának, milyennek találtátok az imát, és mi az ima gyümölcse a saját életetekben.”

A kötetnek nagyon erős kettős üzenete van. Míg a Teréz anyától származó idézetek megerősítő, buzdító erővel hathatnak ránk, segítenek a hit és az imádság megértésében, addig az idézetek összeállítójának, Anthony Sternnek az előszava arra is rávilágít, hogy a sokak által megérdemelten nagyra becsült szerzetesnővér miként küzdött saját hitével. Teréz anya levelezése és naplói ugyanis tele vannak olyan kijelentésekkel, amelyek arra utalnak, hogy míg az elesettek önzetlen szolgálatában a világ felé a hit példájává vált, addig önmagában gyakran az Istentől való távolságot élte meg. Stern nem hagyja ezt figyelmen kívül, sőt segít abban, hogy Teréz anya példáján keresztül megláthassuk a tusakodás homálya mögött megbúvó kegyelem lehetőségét. A szerkesztő szerint Teréz anya viaskodása megcáfolja azt a nézetet, hogy az igaz hit mentes a kételytől.

Anthony Stern a kalkuttai szerzetes körül kialakult mítosz lebontására hív, kiemelve, hogy „Teréz anyának Isten létezésével kapcsolatos kétségei elvezetnek egy, az imádsággal kapcsolatos, alapvető jelentőségű igazsághoz: a tudatos imádság éppen azért olyan fontos, mert ott rejlik bennünk a kétely feszültsége.” Ezt pedig nem csak Teréz anya életében érdemes észrevenni! A kötet így annak kapcsán is kapaszkodóvá válhat, hogy átgondoljuk, mérlegre tegyük saját hitünket, és Teréz anya gondolatai által is gyakoroljuk az imádság lehetőségét.

Teréz Anya: Minden az imával kezdődik
Szerkesztette: Dr. Anthony Stern
Helikon Kiadó, 2018