A minap egy autó hátsó szélvédőjéről köszönt rám egy ilyen felirat. A rajta olvasható, csupa nagybetűvel írt mondat a kocsi tulajdonosát szerényen csak Istennek titulálta: „AZ ISTEN HÁTA MÖGÖTT VAGY” – gondolom, nagy i-vel értendő az Isten szó.

Lehet, hogy a feliratot ajándékba kapta az illető, az is lehet, hogy saját magát lepte meg vele – mindez a lényegen nem változtat. Ez az önjelölt isten minden autóstársa számára nyilvánvalóvá szeretné tenni: ő a legjobb, a tökéletesség megszemélyesítőjeként pedig mindenki más csak a háta mögött kulloghat.

Én szeretek Isten háta mögött lenni. Természetesen nem az ilyen önjelölt emberistené, hanem az Igazi háta mögött. Ám nem úgy, ahogy ezt a kifejezést az emberek sokszor negatív módon értik, hanem úgy, ahogy annak idején Izrael népe megtapasztalhatta. „Az Úr pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson nekik, és éjjel-nappal mehessenek. Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől” – olvashatjuk Mózes második könyvében (13,21–22).

A vándorló, nehéz út elején álló nép nagy próbatétel előtt állt. Már az indulás – az Egyiptomból való kijutás – is megrázó lehetett a számukra, hát még a Vörös-tengeren való átkelés. Ráadásul amikor a tenger összezárult mögöttük, átélhették: nincs visszaút. Reményt keltő, de inkább riasztó volt ez az új lehetőség. Izrael előtt azonban éjjel-nappal ott volt az iránymutatás. Állandóan az Isten háta mögött voltak, még ha annak felhő- vagy tűzoszlop alakja volt is.

Tudom, hogy ez az ígéret nemcsak Izraelé, hanem a miénk is, és mi is folyamatosan Isten háta mögött vagyunk. Számunkra azonban ritkán annyira látványos ez az isteni hát, mint a vándorló nép számára volt. A pusztában, a nagyvárosok zajához képest ingerszegény környezetben még a hátsó sorban zarándokolók is kön ­ nyen láthatták a felhő- vagy tűzoszlopot. Szükségük is volt erre, hiszen a reményteli, boldog cél felé számukra ismeretlen, sokszor veszélyes úton kellett haladniuk.

Földi életünkben mi is így haladunk. Olykor lezárul mögöttünk az út, és egy új szakasz kezdődik. Lehet, hogy ismeretlen, olykor veszélyekkel teli szakaszokon kell átjutnunk, de bátorító és erőt adó a tudat: mindvégig Isten háta mögött vagyunk. Igaz, számunkra ritkán adatik meg, hogy ennyire látványos legyen az ő iránymutatása. Talán sokszor kívánjuk azt, hogy bárcsak felhő- vagy tűzoszlop formájában vezetne, hogy gondolkodás vagy imádság nélkül követhessük.

Isten azonban pontosan tudja, mire van szükségünk. Izrael népének látványos vezetés kellett, számunkra más eszközt „talál ki”. A lényeg ugyanaz: utunkon mindvégig Isten háta mögött vagyunk. Akérdés az, figyelünk-e erre, követjük-e őt.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 33–34. számában jelent meg 2020. augusztus 30-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.