Már a templom is nagy hatást gyakorolt rám, hiszen egy fedél alatt található itt minden. Itt van a lelkészi hivatal, az első emeleti karzaton könyvtár, kis kávézótér, és csoportfoglalkozásokra alkalmas tárgyaló is. Lent a pincében a tágas étkező, konyhával és mosdókkal, valamint egy kisebb megbeszélésekre alkalmas közösségi helység. A templom pedig egész nap nyitva van, látogatható reggeltől este nyolc óráig, és igen sokan be is jönnek elcsendesedni, vagy csak megtekinteni a szépen felújított épületet. Sőt az éjszakai ügyeletet ellátók is itt alszanak, akiknek késői érkezésünkről való értesítése ütközött kisebb bonyodalmakba, de azért végül mindnyájan mindkét éjszakára megpihenhettünk az Úr házában.

Az impozáns épület Szentpétervár szívében található, pár percre az Ermitázstól és a „Kiontott vér” templomtól, közvetlenül Szentpétervár híres sugárútjáról, a Nyevszkij Proszpektről nyíló utcában, a város legelegánsabb üzleteivel szemben és a Finn iskola szomszédságában. 

A gyülekezet remekül kihasználja a templom központi fekvéséből adódó lehetőségeket. Nyáron minden héten komolyzenei koncerteket szerveznek itt. Érkezésünk előtti napon is a fent említett finn orgonista – a lahti gyülekezet vezető kántora – adott koncertet a templomban. Ezeken a koncertsorozatokon keresztül is sokan kerülnek a gyülekezetbe, ahol a fiatal- és középkorosztály jelenléte meghatározó. Különböző ifjúsági és bibliakörök működése és énekkar szolgálata teszi pezsgővé a gyülekezeti életet. 

Az istentisztelet idejére igyekeztünk rendet hagyni „hálószobánkban”, bár a második emeleti karzatra végül nem ment fel senki. Számomra különösen nagy élményt jelentett az istentiszteleten való igehirdetői szolgálat. Hiszen a Mária templom az inkeri egyház azon kevés gyülekezetei közül való, ahol minden vasárnap tartanak finn nyelvű istentiszteletet. A konferenciánk helyszínéül szolgáló petrozavodszi templomban is van minden vasárnap finn nyelvű istentisztelet is, ami annyiban különbözik az orosz nyelvűtől, hogy a liturgia itt finnül megy, de az igehirdetés mindkét helyen oroszul. 

Így különösen nagy megtiszteltetésként éltem meg, hogy a délelőtti istentiszteleten finnül prédikálhattam. Lupták György, valamint Illyés Márton – Balicza Klára tolmácsolásában pedig köszöntötték a gyülekezetet az istentisztelet végén. A gyülekezet fiatal vezetőlelkészének Mihail Ivanovnak adtuk át ajándékainkat. aki ugyan nem beszél finnül. Ellentétben a gyülekezet titkárával Irma Blinovával, aki orosz-finn tolmácsként működött a konferencián, és figyelmes házigazdánk volt a pétervári két nap alatt.

A finn nyelvű istentiszteleten nem voltak sokkal kevesebben, mint a délutáni orosz nyelvű alkalmon, amin egyébként épp az amerikai Missouri Synodtól jött igehirdető szolgált. De míg a délelőtti alkalmon – ha a finn turistákkal és jelenlévő delegációnk tagjaival nem számolunk – inkább idősebbek vettek részt, addig a délutáni orosz nyelvű istentiszteleten valóban más volt a gyülekezet összetétele, sok fiatal és fiatal család volt jelen. 

Hazafelé jövet azon gondolkoztam, hogy vajon néhány év múlva lesz-e még finn nyelvű szolgálat az inkeri egyházban?! A Mária templomban valószínűleg igen, de ha máshol nem is feltétlenül, a közös énekeink – amelyeket bár orosz nyelven fognak énekelni, mégis emlékeztetnek majd a finnugor gyökerekre. Urunk pedig építi az Ő egyházát az oroszországi fiatalok között, akik ugyanúgy elmondhatják majd a fenti zsoltárverset – ha nem is a szó szoros értelmében, mint mi azon a két napon:

„Jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben.” Zsolt 23, 6