Már a tíz órai kezdéskor az énekes lapok osztásánál feltűnt, hogy ilyet én még nem láttam, amióta a gyülekezethez tartozok: egyre csak jöttek kicsik a szüleikkel és nagyszüleikkel - ki szólóban, presbiterek gyülekezeti tagokkal, házaspárok! A hatvan lap bizony már az elején elfogyott, s Erős vár a mi Istenünk!-köszöntésünkkor szinte a lelkünk mélyéig értek a mosolyok. 

Jól emlékszem arra, amikor egy hitoktató evangélikus testvérem felnőttként való megtérésemkor skandináv népek keresztény énekeivel és más keresztény könnyűzenei dalokkal „alapozott” felnőttként való átkonfirmálásom előtt. Ezt követte - nemcsak számomra - angol mintára az úgynevezett Alfa-kurzus, ahol hetenként tartott összejöveteleken előre kidolgozott tematika szerint magyarázta el Hegedűs Attila akkori igazgató lelkész az olyan bibliai és hitbéli fogalmakat, mint keresztség, evangélium, Szentlélek, üdvösség stb. Annak az Úrral való lelki közösségnek ma is láthatatlan az összetartó ereje! Csak a gyülekezeti változások és hirtelen egy nagy építkezés nem tették lehetővé a folytatást. Most végre elérkezett ennek is az ideje. 

Legfontosabb imádságunk többes szám első személyben hangzik: Mi Atyánk. Így szeretnénk együtt Téged hallani, táplálni lelkünket, magunkkoz venni az Úrvacsorát azért, hogy Krisztus teste és vére által egy testvéri közösséggé legyünk. „...teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.” (Ef 4,2-3) Ugyanakkor Advent a lelkünk belső szobájának állapota is, ahova egyedül kell tudnunk elérni, hogy születését fogadni tudjuk, mint egy belső megtisztulásban. Tanuljuk ebben az új évben együtt az istentiszteletet, benne az Úrvacsora csodáját. Az ünnepeinket: adventet, a lelki felkészülést örömmel, szeretetben, békességben. Együtt! – hangzott az igehirdetés (Ézs49,8-10) után Lázárné Tóth Szilvia lelkésztől.

Lehet benne - ahogyan volt is - istentiszteletbe illeszkedő színjáték iskoláskorúaktól, zene (furulya, fuvola, hegedű, zongora) és rögtönzött kórus által vezetett csodálatos gyülekezeti ének (az egyház lelkészeihez tartozó eltérő felekezetű emberek és evangélikusok közösségében, fiataltól az egészen idősekig). „Dicsérjétek az Urat! Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép dicséret!" (Zsolt 147,1)

...és az emberek özönlöttek az oltárhoz úrvacsoravételre! 

Amikor délután összetalálkoztam hitoktató barátommal mosolyba öltözött arccal valami olyasmit mondott: látod ilyen elmondhatatlan az a csoda, ami egy így közösen megélt alkalom után összeköt a pároddal, az édesanyáddal, a gyermekeiddel, a gyülekezettel, a lelkészeddel.