Sicz György elmondta, a hosszú életű, csabai tót apókák bő szárú, hosszú, fehér gatyában, mezítlábasan, fedett bőrpapucsban jártak, nagy bajszuk alatt hosszú szárú pipát szopogatva­. Törve a magyart, inkább tótul beszéltek.

„Gyakran meséltek egy bizonyos Mihaldáról, akit mi férfi­embernek képzeltünk el. Akkor még nem tudtuk, hogy mikor, de olyan jóslatokat írt, melyek a történelem során bekövetkeztek”– hangsúlyozta Sicz György. – „A próféciák egy része a mi korunkra is ráillett, ezért hihetőnek tűnt az egész. A könyvet akkoriban soha nem láttuk, és nem fogtuk fel, hogy amiatt, mert az ’50-es évek jövőképébe nem illett bele. Utólag jöttünk rá, hogy a könyv nem volt »ajánlott irodalom«, olvasását, terjesztését tiltották.”

A nyugdíjas kertészmérnök érdeklődését hosszú évtizedek kihagyása után egy csabai, megyei könyvtárbeli „turkálódás” keltette fel, aktualizálására pedig a csabai ősök 300 évvel ezelőtti „honfoglalása” indította.

„A ma embere nem tudja – talán nem is akarja – átélni azt a heroikus időszakot, amikor a felvidéki szlovák jobbágytelepesek a vallásüldöztetéstől indíttatva, a jobb megélhetés reményében, Harruckern János György földesúr hívó szavára tettek. Elindultak szekereikkel és kevéske vagyonukkal az ismeretlenbe, Csabára” – mondta Sicz György.

„Itt nem a Kánaán­ fogadta őket, hanem a mocsaras táj, amelyet később szívós, szorgalmas munkával termőfölddé varázsoltak. Kevéske anyagi vagyonukon kívül szellemi munícióként három könyvet hoztak magukkal: a Bibliát­, a Tranosciust – az evangélikus énekeskönyvet – és a Mihaldát, a jóslatok könyvét. Utóbbi­ a maga nemében kuriózum: ókortörténeti gyökere van, hiszen a ­szibillák sorában a 13., Sába királynőjének, Mihaldának a jóslatait tartalmazza. Salamon királynak szánta – bőséges kincsek kíséretében –, aki író­deákjával megörökítette az utókor számára.”

Az iratokra jellemző, hogy már nagyon korán és sokszor átírták az eredeti héber vagy görög nyelvből, és a korai középkorban már angol nyelvre­ fordították. Így került be az ­európai kultúrkörbe. Innen fordították cseh nyelvre, amely közép-európai térségbeli elterjedésének az alapja. A Mihalda­ a világ vége előtti napokról, az ítélet napja előtt bekövetkező csodákról is jövendöl.

A csabai evangélikus szlovákok mentalitására Haan Lajos kutatásai szerint a mély vallásosság volt jellemző. A legnagyobb konfirmációi, házasságkötési ajándék a Biblia vagy a Tranoscius volt, de ott következett a sorban a Mihalda is.

Dedinszky Gyula evangélikus lelkész azt írta: „Az egyik legolvasottabb könyv volt a régi csabaiaknál, valósággal szent könyvnek tartották.”

„Utóbbi gondolatsor lehet ihletője és indoka annak a szándéknak, hogy tisztelegve őseink hit- és hiedelemvilága előtt – Csaba újratelepítésének 300 éves évfordulóján – szlovák eredetiben és magyar fordításban is hozzáférhetővé tegyük ezt a korábban oly nagy becsben tartott könyvecskét, melyből úgy idéztek, mint a Szentírásból” – magyarázta Sicz György.

Néhány jövendölés Mihaldától
Tizenkét jelenséget, történést is megjósolt Mihalda. Többek között azt, hogy eljön az idő, amikor az emberek ünnep­napokon is dolgoznak. Amennyiben az ifjúság 14-15 éves korában házasodik, az ferde állapotot szül. Korán megunják egymást, és egyikőjük elhagyja a másikat. Ha a vetőmag önmagát nem adja ki a földből, azt a nép a cserebogár és egyéb kártevők pusztításának tulajdonítja. Az Úr sok várost, falut tűzzel megsemmisít, az embereket háborúval ritkítja. A nap nem süt majd olyan melegen, mint korábban, a hideg után újra ­hideg jön, és az aratást meleg köntösökben, bundákban kell ­végezni. Sicz György elmondta, megannyi egyéb jóslatot is összegyűjtött Mihaldától, Sába királynőjétől, aki több ezer év távlatából üzen nekünk. Úgy gondolja, a szlovák ősök tisztelete miatt is érdemes lenne ebből egy könyvet kiadni.