Az ég és föld összeér. Nem csak a templomban hasadt ketté a kárpit kitárva a szentséges titkokat ország-világ elé. Az ég és a föld összeér. Krisztus halála új utat tör, Isten végtelenül közel kerül az emberhez.
A Golgotától 500 méterre a hatalmas jeruzsálemi kultusz mindent megtesz, hogy megszólítsa Istent. Áldozatok, zsoltárok éneklése, kürtök kiáltása.
A Golgotán az Isten mindent megtesz, hogy megszólítsa az embert. Itt létrejöhet a találkozás. Csak itt jöhet létre a találkozás. Ég és a föld összeér.
A templomi istentiszteleten nem tárulnak fel a titkok. A zsoltárokra süket marad Isten. Az áldozatoktól undorodik. A kürtök riasztják.
A Golgotán csend van már. Bár távolról hallatszik a templomi lárma, itt csak suttogva szólnak. Már a katonák sem zajonganak. A haldokló mond még egy-két mondatot. Mindenki várakozik.
Egész keresztyénségünk szíve közepe ez a néhány nap. Halál és feltámadás. Nem a fogalmak. Nem a jelenség. A keresztyénség szíve közepe Jézus. Az ő halála és feltámadása. A végtelenül ajándékozó Isten, aki semmit nem vár el már az emberétől. Mindent ő akar adni. Annyiszor hangsúlyozta azt, legyünk ajándékozók, most maga is az: végtelenül ajándékozó. A kereszt szeretete megmutatása. A legvégsőkig elmegy.
A haldokló utolsó szava már alig hallható. Benne van egész élete. Benne van Isten minden szeretete. Benne van az ember iránt érzett minden féltése. Benne van a nagy vacsorát rendező úr és a fiát hazaváró apa. Benne van a pásztor aggodalma és a pénzét kereső asszony ügybuzgalma. A szó azonban nagyon is emberi, egy haldokló utolsó szava: elvégeztetett.
Elvégeztetett.
Az ég és a föld összeér.