Ez a „tudományos határ” Európa jaltai felosztásával esik egybe, mely viszont egy még távlatosabb európai megosztottságot idéz: – amint azt Szűcs Jenő (Bibó István nyomán) azonosította – a Kr. u. 800 körüli Karoling-birodalom, az Europa Occidentalis keleti szélét. A nyugati kereszténység egyházi és politikai területe a nagy egyházi szakadás, a skizma után ugyan kitolta Európa régióját és fogalmát az Al-Duna–Keleti-Kárpátok–Baltikum sávjáig, de a 16. század gazdasági-politikai-egyházi változásai visszahúzták a Lajta–Elba-térséghez. Ma pedig lényegében ugyanezen a Nagy Károly-i vonalon szoktuk azonosítani Európa megosztottságát a divatos közéleti témákban (demokráciafelfogás, migrációs vita, magországok/periféria stb.).

A történelmi rálátás jelzi, hogy ezeknek a megosztottságoknak milyen mély meghatározottságai vannak – de azt is, hogy mindebben a kereszténység pozíciója, formálódása, belső törései lényeges tényezők voltak és maradtak.

A teljes cikk itt olvasható.