Azbej Tristan Anthony Muheria nyeri (Kenya) érsek előadása előtt mondott köszöntőjében kiemelte: a segítségnyújtás során „luxus lenne” lemondani az együttműködésről, hiszen az egyházak kiterjedt hálózatuk, jó helyzetfelismerésük és közösségmegtartó erejük miatt nélkülözhetetlen pillérei a társadalomnak.

Elmondta: az egy évvel ezelőtti tényfeltáró, a segítségnyújtás lehetőségeit felmérő kenyai misszió tagjaként meggyőződött arról, hogy a kenyai egyházak emberek tízmilliói számára teszik lehetővé az emberhez méltó életet.

Sok esetben az állam mellett egyedüliként az egyházak gondoskodnak az oktatásról, a leszakadt rétegek felemeléséről, az ifjúság segítéséről – tette hozzá az államtitkár.

Meglátása szerint a „nyugati világ liberális diskurzusában a szélsőséges szekularizmus diktál”, ami az „egyház és az állam szétválasztását úgy értelmezi, hogy az egyház hallgasson és maradjon a templom falai között, az állam pedig zárkózzon el tőle”.

Ez a doktrína száműzi az együttműködés lehetőségét, méltatlanul bánik az egyházakkal, ahelyett, hogy felismerné szociális, oktatási, betegellátási, humanitárius, jószolgálati munkájuk hatalmas erejét és az együttműködésben rejlő óriási lehetőséget, az együttműködés akadályozásával „egyúttal a szükséget szenvedők százmillióit is félredobja és kiselejtezi” – fogalmazott az államtitkár.

Azbej Tristan kitért arra is: ahogyan hallgatásra ítélik az egyházakat társadalmi kérdésekben, ugyanúgy hallgatás övezi a keresztényüldözés jelenségét is.

Azt mondta: Kenyában ugyan nincs rendszer szintű keresztényüldözés, de egyre aggasztóbb a külföldi iszlamista terrorszervezetek térnyerése. Példaként említette, hogy 2015-ben nagycsütörtökön Kenyában 148 keresztény halt vértanúhalált, a múlt év végén pedig egy távolsági buszt állítottak meg terroristák, és ott helyben meggyilkolták azokat, akik nem tudták elmondani a muszlim hitvallást.

Az államtitkár úgy fogalmazott: „mi nem felejtjük el” ezeket a mártírokat, de „nemcsak emlékezünk rájuk, hanem hitet is teszünk amellett, hogy nem fogunk csöndben maradni” és hallgatni a keresztényüldözésről.

Magyarország 2016-ban ezért emelte elsőként a világon kormányzati szintre az üldözött keresztények megsegítését – tette hozzá Azbej Tristan.

Anthony Muheria nyeri érsek előadásában hangsúlyozta: „Afrika a remény kontinense”, hiszen a vallásukat gyakorló keresztények többsége Afrikában, illetve Dél-Amerikában él. Ebben rejlik Afrika ereje, ugyanakkor ez az Achilles-sarka is. Az afrikaiak lelkéért és életéért ugyanis egymással versengő érdekcsoportok harcolnak.

Elmondta: a törzsi viszálykodás és a határokon, illetve generációkon átívelő gyűlölet még mindig megmérgezi a társadalmat, és sokszor a keresztények is részt vesznek a törzsi viszálykodásban.

A szegénység és a munkanélküliség szintén komoly kihívás, ráadásul az iszlám közösségek – különösen a partvidéken – iskoláztatást és családtámogatást kínálnak a hozzájuk csatlakozóknak.

A nehéz gazdasági helyzetben magukat kereszténynek valló, ugyanakkor nem az evangéliumot hirdető, hanem csodákat és jólétet ígérő egyházak szintén könnyen terjednek, és térhódításuk veszélyt jelent a hagyományos keresztény egyházakra – mondta a kenyai főpap.