– A Szélrózsa honlapján elérhető tömör bemutatkozásából erős evangélikus kötődés látszik. Hogyan fonódtak egyre szorosabbra az egyházunkhoz fűződő szálak?

– Evangélikus családból származom, a Tolna megyei Gyönkön keresztelt Lackner Aladár, és Bonyhádon konfirmáltam Krähling Dani bácsinál [Krähling Dániel a Tolna-Baranyai Egyházmegye korábbi esperese – a szerk.]. Az általános iskola után természetes volt, hogy a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban tanulok tovább. Mint az ifi tagja táborokban, csendeshétvégéken, egyéb programokon vettem részt. Később az Evangélikus Fiatalok Oldalának szerkesztője lettem. 2008-ban gyülekezeti zenekart alakítottunk, ez volt a Gábriel. A bonyhádi pedig most is a gyülekezetem.

– Ezek szerint Budapest és Bonyhád között ingázik?

– Valójában „háromlaki” életet élünk, mert Budapest és Bonyhád mellett Kiskőröshöz is kötődöm. Mivel feleségem a kiskőrösi gyülekezet tagja, oda is hazajárunk a gyermekünkkel, és próbálunk lehetőség szerint ott is részt venni a gyülekezet ünnepein, alkalmain. Mindig vidékinek éreztem magam, és bár Budapesten dolgozom, fontosnak tartom, hogy megtartsam a kötődést.

– Szélrózsán először résztvevőként járt, később azonban már aktív szervezőként volt jelen.

– Ez alapvetően önkéntes szolgálat a mai napig. A 2012-es fonyódligeti találkozó után kaptam meghívást a Szélrózsatízek szervezőcsapatába Mesterházy Balázstól. Ebben azóta is benne vagyok egy kisebb megszakítással – amikor Angliában tanultam, akkor nem tudtam részt venni a munkában. 2012-ben lettem presbiter és számvevőszéki elnök a bonyhádi gyülekezetben, a Szélrózsa-csapatban pedig a pénzügyi munkaágban segítettem a soltvadkerti, a büki találkozó szervezését, és idén a gyulain is ez lesz a feladatom mint munkaágvezetőnek. Egy időben emellett az ökomunkaági feladatokat is elláttam.

– Akik ismerik, tudják, hogy a környezettudatosság, a környezetvédelem fontos téma az életében. A diplomája is ez irányú, jól tudjuk?

– Valóban, a Budapesti Corvinus Egyetemen közgazdászként regionális és környezet-gazdaságtan szakirányon végeztem. Angliában is – mesterképzés keretében – a jóllét és a boldogság volt a kutatásom fókuszában.

– Főkoordinátora volt „A föld sója” elnevezéssel Budapesten rendezett közép-európai keresztény találkozónak, és programkoordinátorként segítette az állami Reformációi Emlékbizottság munkáját. Hogyan jött ezek után a Luther Kiadó?

– Dr. Hafenscher Károly miniszteri biztosi hivatalában dolgoztam – akitől rengeteget tanultam –, amikor az emlékév végén Kendeh K. Péter, az akkori igazgató hívott a kiadó gazdasági részlegéhez. Gazdasági vezetőként elsősorban az intézmény pénzügyeiért és gazdasági döntéseiért voltam felelős, emellett igyekeztem a marketinggel kapcsolatos feladatokat is ellátni.

– Egyházunk országos presbitériuma ez év elején hirdetett pályázatot a Luther Kiadó intézményvezetői munkakörére. A 2024-ig szóló megbízásra több pályázó közül választották önt a döntéshozók. Mi volt pályázatának a vezérgondolata?

– Az utóbbi néhány évben a Luther Kiadó tevékenysége sokszínűbbé vált, a könyv- és lapkiadás mellett új feladatkörökkel bővült. Az Evangélikus Információs Szolgálat integrálásával komplex kommunikációs szolgáltatóközpont jött létre. Ma tehát már nemcsak könyveket készítünk, illetve az Evangélikus Élet magazint – ennek szerkesztősége hagyományosan a kiadó szervezetén belül működik – és két folyóiratunkat, a Credót és a Lelkipásztort adjuk ki, hanem a kiadóhoz tartozik egyházunk központi hírportálja, az Evangélikus.hu, valamint a Kötőszó közéleti blog, illetve az evangélikus tévé- és rádióműsorok készítése is. A pályázatomban ennek a több mint harmincfős szervezetnek a fejlesztésére vonatkozó elképzeléseimet foglaltam össze. Az egyik legfontosabb célom az, hogy a sajtótermékeinknek ne csak a minősége legyen kiváló – ebben az utóbbi időben komoly eredményeink vannak, remek kollégák, felkészült szakemberek alkotják a csapatot –, hanem minél több emberhez jussanak el. Marketingnyelven fogalmazva növelnünk kell az elérést. Még akkor is, ha a népegyházi adatok épp csökkenő lélekszámot mutatnak.

– Miből és hogyan gazdálkodik a Luther Kiadó?

– A könyvkiadó részleg céltámogatásokból és önerőből gazdálkodik. Vannak kiadványok, amelyek a fenntartó kérésére készülnek el, tehát ezekre biztosítják a forrást. Ilyenek például a hittankönyvek vagy az eddig is nagy sikert aratott Luther Válogatott Művei, illetve az egyházunk hitvallási iratait közreadó sorozat. Igyekszünk a Luther Kiadó eddigi színvonalához igazodva kiváló minőségű teológiai kiadványokat készíteni ezután is. Ezeken túl azonban a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával a szélesebb közönséghez szóló, de lelki tartalmú, hitbeli megerősítést segítő irodalmat is szeretnénk rendszeresen megjelentetni. Talán most már elárulhatjuk, hogy 2020-ban egy újfajta útmutatóval is elindulunk: Luther-idézeteket társítunk majd minden naphoz. Az úrvacsora éve miatt ez egyszeri próbálkozás, mindenesetre szeretnénk időről időre előrukkolni ilyenfajta újdonságokkal is.

– Említene még példát az ilyen típusú, populárisabb, mégis a kiadó profiljába illő könyvre?

– Ilyen például az autizmussal foglalkozó, nemrég megjelent kötet Kutyifa Anikótól, a Napi felhő, amely a témája okán egyházunk tagjainál jóval szélesebb kört érint. 

– De az egyházi tényfeltárás eredményeit közlő Háló-kötetek, a Luther Válogatott Művei-sorozat vagy Varga Gyöngyi könyvei továbbra is a kiadó megbecsült, fontos kötetei maradnak?

– Természetesen. Olyannyira, hogy Varga Gyöngyi nagy sikerű könyveit, az Áldáskönyvet, illetve a Remény s ég címűt idén újra kiadtuk, és megjelentettük a harmadik ilyen meditációs kiadványt is Élők földje címmel. De az újabb Háló kötet is készül már.

– A nyomtatott lapokat egészen új helyzetbe hozta az online sajtó megjelenése. Miként látja a kettőnek a viszonyát?

– Amikor 2007-ben, az érettségimen magyar nyelv és irodalomból azt az érvelési feladatot választottam, hogy vajon az elektronikus adathordozók ki fogják-e szorítani valaha a nyomtatott könyveket, nem gondoltam volna, hogy egyszer egy interjúban egészen hasonló kérdésre kell válaszolnom. Akkor is úgy gondoltam, hogy sosem fogja leváltani a nyomtatott irodalmat az online formátum. Most is azt mondom, hogy a csökkenő tendencia egy idő után megáll. Mert van, ami csak egy új könyvnek, egy nyomtatott újságnak a sajátja, a digitális könyv, az online újság ezt sosem fogja tudni helyettesíteni. Bár nekem is van e-book-olvasóm, és az egyetemi éveim alatt, amikor számtalan tanulmányt kellett elolvasnom, kifejezetten praktikusnak tartottam – nem mellesleg: így nem kellett kinyomtatni több száz oldalt –, viszont a könyvolvasás élményét nem pótolja. Az Útmutatót a mai napig nyomtatott formában veszem kézbe reggelente, és bár a híreket én is inkább az interneten olvasom, a nyomtatott újságok mégis előnyt élveznek nálam.

– Júniusi első lapszámunk egy kérdőívet is tartalmazott, arra biztattuk – és biztatjuk most is – olvasóinkat, hogy töltsék ki, osszák meg velünk a véleményüket az Evangélikus Életről. Ennek egyik kérdése is a nyomtatott, illetve az online formátum olvasását tudakolja.

– Az Evangélikus Élet előfizetői többségükben most is a nyomtatott laphoz ragaszkodnak, viszont itt a kiadóban nyilván figyelembe kell vennünk azt, hogy az előfizetők rétege folyamatosan csökken és idősödik, ez pedig folyamatos bevételcsökkenést jelent – erre valamilyen formában reagálnunk kell. És ezek a folyamatok jellemzők a Credo és a Lelkipásztor folyóiratra is. Azonban például a könyvpiacra nem. Akik korábban könyvvásárlók voltak, azok továbbra is veszik a könyveket. A hírfogyasztási szokások megváltoztak, és az ingyenesen elérhető internetes hírforrások és okostelefonok mellett nagyobb a harc az újságolvasókért.

– Április 1. óta, amióta betölti a kiadóigazgatói tisztet, milyen eredményekről tud beszámolni? Úgy tudom, az igazgatói pályázatában fontos pont volt az említett elérésnövelés, milyen adatai vannak erről?

– Épp az imént néztem meg, hogy november óta egyházunk Facebook-oldalának követői bázisa több mint harminc százalékkal növekedett, ez biztató eredmény. A kiadó felelt az idén az egyszázalékos kampányért is; csak az interneten több mint félmillióan nézték meg filmet, ezenkívül helyi és országos tévécsatornákon is látható volt magas nézettségű idősávokban. Ezek mind fontos lépései az elérésnövelésnek. Ennek a lapszámnak a megjelenésekor már a völgységi könyvfesztivál után leszünk – újabb öröm, hogy most először ott is megjelenik a Luther Kiadó, és még könyvbemutatót is tartunk. Ez is az elérésnövelés példája, hiszen olyan embereket is megszólíthatunk egy ilyen fesztiválon, akik esetleg még nem is hallottak a kiadványainkról. Emellett jelen voltunk a budapesti Millenárison rendezett nemzetközi könyvfesztiválon, az északi és a déli egyházkerület missziói napján, ott voltunk a pesti egyházmegyei missziói napon is, a Szent István Könyvhéten, az ünnepi könyvhéten úgyszintén. Az elmúlt fél évben öt könyvbemutatót tartottunk már.

– Beszéljünk a jövőről is. Mik a tervei?

– A következő hat év kiemelt feladatai között szerepel például az Evangélikus Élet magazin fenntartható pályára állítása, a Lelkipásztor és a Credo folyóirat helyzetének átgondolása. Ugyanakkor azt is tervezzük, hogy gyülekezetek, illetve egyházi vezetők számára kommunikációs és médiaismereti műhelyeket, képzéseket tartunk.

– Bizonyára van olyan bibliai igeszakasz, amelyet különösen szem előtt tart a munkája közben.

– Van, a pályázatomba is beleírtam, ez a konfirmációi igém: „…az Úr előtt való öröm erőt ad nektek!” (Neh 8,10) Ezzel az igei mottóval indultam el, hogy szolgálatnak tudjam tekinteni az igazgatói munkát, és hogy ez vezessen akkor is, amikor nehézségekkel kell szembenéznem.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 25–26. számában jelent meg 2019. június 30-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.