Ez az értelmiségi elesése, bukása: A szemüveges, a „tápos”, a jól nevelt, intellektusát használó értelmiségi patibulumvitele a kényszermunkatáborok és az értelmiség felszámolásának világát idézi.

Amikor Kambodzsában Pol Pot és társai nekiláttak az új „maoista utópia” megvalósításának, egy olyan társadalmat akartak, ahol mindenki falusi közösségekben, földművesként él. Nyíltan hangoztatták, hogy értelmiségiekre semmi szükség többé. Kijelentették: „Ha megtartunk benneteket, azzal nem nyerünk semmit; ha elpusztítunk titeket, azzal nem vesztünk semmit.” A Vörös Khmer totális diktatúrája egyedülálló volt abban, hogy nyíltan népirtást hirdetett: a rezsim vezetői a hivatalos rádióban kijelentették: a kommunista utópia felépítéséhez nincs szükség az ország nyolcmillió lakosára, egy-két millió ember elég lesz hozzá.

Bezárták az iskolákat, kórházakat, közhivatalokat. Halállistára kerültek a buddhista szerzetesek és egyéb vallások papjai, lelkészei, orvosok, jogászok, mérnökök és képzett szakemberek: minden értelmiségi. A szemüvegviselés az értelmiségi lét stigmája volt, ezért a szemüvegeseket azonnal letartóztatták, és aztán kivégezték. A kivégzések nagy részét a hírhedtté vált „gyilkos mezőkön” végezték, többnyire botokkal és csákányokkal, hogy ne pazarolják az „ilyenekre” a lőszert. Akiket nem végeztek ki azonnal, azokat kényszermunkatáborokba vitték, ahol halálra dolgoztatták és éheztették őket.

Ezen a képen ez a világ idéződik meg.

Jézus második elesése, az értelmiség elbukása, koncentrációs táborokba, halállistára kerülése. Sajnos erre is érvényes Pál apostol szava, hogy Jézus volt „az első zsenge”, és őt „nagy sokaság követte”.

De Jézus nem sokkal az elesés után csak úgy halkan – a siratóasszonyok óbégatásától alig hallhatóan – megkérdezte: „Ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik akkor a szárazzal?”