– Elsősorban a Lutheránia kórus karnagyaként ismerik. Pedig lehetne egy nemzetközi hírű, versenygyőztes, professzionális világi kórus vezetője is. Miért választott templomi kórust tevékenysége legfőbb területévé a világi karvezetői karrier helyett?

– A Lutheránia a Magyarországi Evangélikus Egyház püspöki székhelyének, a Deák téri evangélikus templomnak 1904-ben alapított együttese. Tevékenységének középpontjában Johann Sebastian Bach zenei örökségének ápolása áll. Amikor 1987-ben átvettem az együttest, világos volt számomra, ahhoz, hogy életben tartsuk ezt az értékes zenei hagyományt, több változtatásra van szükség. Elsőként új repertoárt kellett felépítenünk. Számos kantátát tanultunk például Knüpfertől, Schellétől, Kuhnautól, akik Bach elődei voltak a Tamás-templomban, és olyan szerzők műveit, mint Lübeck, Buxtehude, Bruhns, Pachelbel és Böhm. Ezek a darabok először hangzottak el Magyarországon. Újjászerveztük a Lutheránia zenekarát. Felejthetetlen élményem, hogy évekig együtt dolgozhattam Tátrai Vilmos és Pallagi János hegedűművészekkel, de gondolnom kellett a fiatalításra is.

A Deák téri Bach-hagyomány lényege, hogy a Mester zenéje megmaradt egyházi jellegűnek. Azon a helyen játsszuk Bach műveit, ahol és ahová íródtak, és ugyanazzal a célkitűzéssel, amellyel komponálta. Ezért zenéje számunkra mindig autentikus lesz, amíg istentiszteleten szólal meg. Azért játsszuk istentiszteleti és liturgikus keretek között, mert nemcsak az istentisztelet mindenkori témájához és az egyházi év egy meghatározott alkalmának – karácsony, böjti időszak, húsvét – lényegéhez kapcsolódik, hanem mert tisztán zenei mondanivalója, üzenete is van. Bach legfőbb törekvése az egyházzene volt: „Endzweck, nemlich eine regulirte Kirchen Music zu Gottes Ehren.” („Végső célom egy rendezett, rendszeres egyházzene Isten dicsőségére.”) S nincs más célja a Lutherániának sem. S éppen mert e legszentebb célt tisztaságában megőrizte Urunk, mindenkor gondoskodott a hosszú évek során olyan kiváló énekes és hangszeres művészekről, akik felismerték, hogy a szép és nagy élet nem a tökéletességen, hanem a megszenteltségen múlik. Tudom, hogy a Lutheránia tevékenysége az isteni szeretet fényében áll. Közel százhúsz éves fennállását egyedül Isten kegyelmének és közelségének köszönheti. Ahogyan Pál apostol írja a korinthusiakhoz írt első levelében: „Én ültettem, Apollos öntözte, de a növekedést az Isten adta.”

A teljes interjú itt érhető el.