Bár hosszú pályám során karmesterként élő és régebben élt zeneszerzők százaival találkoztam, zeneszerzőként négy nagy B határozza meg azt a bázist, azt a gyökeret, amelyikhez mindig visszatérek:
Bach, Beethoven, Bartók, Boulez.

Bach zenéje számomra olyan, mint egy önmagában álló, nagyon széles lépcső, amely végtelenül halad felfelé.
Beethoven zenéje olyan mint a Világfa, a koronája és a gyökere egyformán és állandóan szélesedik, egyre dúsabb, a vastag tartó ágak és a vékony gallyak viszonya harmonikus, de vad.
Bartók az anyanyelvemen zenél.
Boulez egy kristály. Fénylő, csiszolt, ezer fénytörés. Vektorok kusza szövevénye, amely mindig rendet alkot.

Ha gondolataim szétszóródnak, ez a 4B teremti meg számomra a koncentrációt és azt a szellemi teret, amelyben dolgozni tudok.