Bach utolsó éjszakai sétája Mühlhausenben

Akármihez nyúlok, zene lesz belőle,
az út fáiból, bokrokból, csillagokból.
A templomig már nem megyek fel. Elég volt,
ez a népség nem vevő az én zenémre.

Bújik a hold. Csak bámulok föl az égre,
milyen harmóniákon feszül ez a bolt?
A csillagok hangjegyek rajta, és lágy moll
csorog le onnan a földi szenvedésre,

és a megbántásra, mely bennem megfogant.
Nagy kantátákat, ahogy Buxtehude is
a templomának, írtam volna, de sokan

zene helyett csak imázni akarnak itt.
Kiűzni a templomból a zenét? Ugyan!
Inkább elmegyek innen. Gott is mein König.