Fabiny Tamás püspök bevezető áhítatában a 96. Zsoltár 3. verse alapján  elmondta, hogy az idei tematikus év a reformáció 500. évfordulójára való felkészülés jegyében a Reformáció és nemzet címet viseli. Figyelmeztetett ezzel összefüggésben arra, hogy sokszor a vallás és az etnikum összekapcsolása hamis következtetésekre vezethet, hiszen teológiailag hibás az a nézet, amely szerint – Petőfi Sándort is idézve – a magyaroknak külön istene lenne vagy ad abszurdum, egyes szélsőségek szerint egyenesen a magyar lenne a kiválasztott nép. A Bibliában egyértelmű az is, hogy a zsidóságon túl Isten választott népe a Krisztusban hívők közössége lett, amelynek a nemzetek számára kell bemutatniuk Isten nagy csodáit.
Ezután kitért arra, hogy a bajorokkal már Szent István és Gizella házasságával elindult a kapcsolat, amely később sem szakadt meg a két nemzet között. A német, a szlovák és a magyar gyökerű Magyarországi Evangélikus Egyház azonban a rendszerváltás után írta alá a Bajorországi Evangélikus Egyházzal azt a szerződést, amely alapján sokáig a bajorok támogatták a rendszerváltás után fellélegző magyarországiakat. Fontos azonban ebben a kapcsolatban az, hogy most már úgy érezzük, azonos szemmagasságba kerültünk, és nem csak a bajorok segítenek bennünket, hanem mi is tudunk nekik bizonyos helyzetekben segíteni.

Cselovszkyné Tarr Klára, az ökumenikus és külügyi osztály vezetője köszöntésében elmondta, hogy az utolsó bajor–magyar találkozóra 2012-ben Nürnbergben került sor, ahová mintegy 800 magyar résztvevő utazott ki. A következő öszejövetelt jövőre Bonyhád rendezi, ahová 200 bajor és 200 magyar vendéget várnak majd 2017. július 6. és 9. között.

Ezután Kiszelly Zoltán tartott előadást a német–magyar politikai kapcsolatok helyzetéről, azok hátteréről. A politikatudományi és biztonságpolitikai szakértő előadását Goethe: Wilkommen und Abschied (Üdvözlet és búcsú) idézetével kezdte, kitérve a tavaly nyári menekült/migráns ügy fő okaira, amely szerinte német részről még mindig a második világháború erkölcsi bűneinek vezeklése. Ismertette a migráns (jobbára magyar) és a menekült (jobbára német) kétféle sajtóbeli szóhasználatának létjogosultságait. A menekült ezek szerint az életéért küzd és egy határt lép át, míg a migráns már nem az életéért harcol, hanem több határt átlépve, gazdasági okokból megy egy másik országba.
Kiszelly elmondta, hogy Németországban szövetségi alkalmazottak döntenek a migránsok státuszáról és a tartományok között bizonyos rendszer alapján osztják el az embereket. Viszonylag kevés embert toloncolnak ki, akik aztán szállást, ételt és 143 eurónyi zsebpénzt kapnak (egy koszovói rendőr havi fizetését).
Az előadó ismertette azt is, melyek voltak a legfőbb magyar  érvek a kerítés felépítése mellett: nem akarunk paralleltársadalmat kialakítani a beilleszkedni nem tudó, saját vallási rendjükben (saria) gondolkodó muszlimokkal, nem akarunk olyan zónákat, szociális gettókat, ahol a magyarok nem kívánatos személyekké válhatnak. Bár a hasznos és integrálható menekültek befogadása jót tenne a magyar társadalomnak, de a magyaroknak rossz tapasztalataik vannak a bevándorlással – tette hozzá. A svédek, a németek és az osztrákok azonban gazdasági okokból szeretnének képzett munkásokat alkalmazni, nekik szükségük van az emberekre, de mégis jobb lenne a vízumfajták bevezetésével bevándorlási csatornák nyitását szorgalmazni. Sok ország azonban ma már a magyarokkal együtt úgy véli, hogy megerősített együttműködéssel inkább a Szíria körüli táborokat kellene támogatni. Angela Merkel kancellár egyetlen mondata azonban megindította a menekülthullámot Németország irányába, mert a németeknek eddig jó tapasztalataik voltak a bevándorlókkal. 
Változást hozhat majd az Európai Unió életében a 2017-es év, amikor választások lesznek Franciaországban és Németországban is, s addigra eldől majd, hogy Nagy-Britannia az unió tagja marad-e, s az euróról is döntenek. Megfigyelhető, hogy a protestáns etikai alapokon működő országokban a pénzhez való viszony is egészen más, mint a katolikus gyökerű országokban, így ott a gazdasági élet nem annyira működik.
Németországnak 2050-ig körülbelül 7 millió olcsó munkaerőre van szüksége ahhoz, hogy az egyre öregedő társadalmában a kieső szakembergárdát pótolni tudja. Jelenleg a GDP 40 százaléka az exportból származik, ami azt jelenti, hogy ha tartani akarják ezt a tempót, akkor évi 500 ezer bevándorlót képesek befogadni. A probléma azonban az, hogy még a bevándorló szírek sem akarnak majd szakmunkások lenni.
Németországban egyelőre Angela Merkel pártja a CDU jól áll, de a jövőt befolyásolhatja az is, hogyan tudnak Törökországgal megállapodásra jutni, mert ha ott létrejönne egy olyan biztonsági zóna, munkaerőtábor, amely 2 millió embert be tudna fogadni, az hatással lehetne a jelenlegi menekülthelyzetre, de a kurdok és szírek életére is.

Domokos Ildikó külügyi referens képes beszámolót tartott a 2016-os és 2017-es év külügyi munkájának hangsúlyairól. A Bonyhádon megrendezésre kerülő bajor–magyar találkozó mottója az almafa lesz (Zsolt1), amelynek gyökere az identitásra, ágai a diakóniai, iskolai és gyülekezeti munkára utalnak, termései pedig a lehetőségek piacának sokszínűségében fognak kiteljesedni. Kitért az idei évben Budapesten megrendezésre kerülő Föld sója találkozóra is, amelyre szeretettel várnak minden magyar gyülekezetet, de bajor kapcsolatokat is.

Ezután pódiumbeszélgetésre került sor Buda Annamária diakóniai osztályvezető, Hallgatóné Hajnal Judit igazgatónő (Győri Péterfy Sándor Evangélikus Gimnázium), Lázárné Skorka Katalin mezőberényi lelkész és Aradi András bonyhádi lelkész részvételével. A Cselovszkyné dr. Tarr Klára részéről moderált fórumon a diakónia, az oktatás és a gyülekezeti testvérkapcsolatok területének kihívásait, örömeit és feladatait vitatták meg.

Aradi András hozzászólásában hangsúlyozta: fontos minden partnerkapcsolatban, hogy ne a lelkész legyen a mozgató erő, hanem alulról is legyen szervező erő. Ők a gyülekezetükben a fiatalítás jegyében tudatosan vonják be ebbe a munkába a fiatalokat és a középkorúakat is. A lelkész úgy vélte, hogy a közös kapcsolatokat nem feltétlenül a nyelvtudás mozgatja, sokszor úgy is meg lehet találni a közös nyelvet, ha valaki nem beszél tökéletesen németül.

Hallgatóné Hajnal Judit elmesélte, hogyan választották ki több mint 20 évvel ezelőtt bajor iskolai partnerüket, akikkel azóta is rengeteget tanulnak egymástól. Azon túl, hogy magyarországi tanárok mennek ki a bajor partnerekhez tanulni, hogy átvették az ottaniak gyermekeket érzékenyítő programtapasztalatait, magyar részről a közvetlenséget, az őszinte habitust, a melegséget adták át, és bizony azt is, hogyan lehet családoknak jóval kevesebb pénzből is megélniük. Hallgatóné Hajnal Judit kegyelmi időszakként éli meg, hogy evangélikus intézményben dolgozhat, mert itt a tradicionális értékek átadása, a nemzeti kultúra, hagyományok ápolása, az egyház békét, szeretetet, felelősséget és megértést közvetítő szerepe nagyobb hangsúlyt kap.

Lázárné Skorka Katalin a találkozásból a valódi kapcsolat felé irányította a figyelmet. Nagy hangsúly helyeződik óvodai kapcsolatukban a képzésre, az értékközpontú nevelésre, és elmondta azt is, hogy manapság már nem csak saját pedagógusaikat küldik ki az Augsburgi Szociálpedagógiai Főiskolára tanulni, ahol új módszerekkel, felszereléssel ismerkednek meg, hanem hozzájuk is jönnek gyakornokok, akik viszont a vallásos nevelést sajátíthatják el. Kiemelte azt a tényt is: sajnálatos, hogy az evangélikus óvodáknak csak egyharmada rendelkezik testvérkapcsolatokkal, fontos lenne ezek jövőbeli kiszélesítése.

Buda Annamária a korábbi, már meglevő tradicionális kapcsolatokat ismertette, amelyek az 1950-es évektől jelen voltak a diakónia területén a két ország között, de manapság az egyoldalú adománygyűjtés mellett fontos a diakóniai módszerek és tapasztalatok kicserélése, és az is, hogy a két partner együtt végez bizonyos projekteket. Jelenleg is egy integrációs ház, egy dialógus háza és a vasúti diakóniai misszió (Bahnhofmission), valamint a nyelvi képzés és tanácsadás területén indultak közös munkák.

A beszélgetés a résztvevők kérdéseivel és hozzászólásaival ért véget.

Ezután a német nagykövetségen Rolf Martin Moormann politikai referens várta a csoport tagjait. Fabiny Tamás püspök és Cselovszkyné dr. Tarr Klára röviden ismertették a bajor–magyar partnerkapcsolati viszony kialakulását. A politikai referens pedig elmondta, hogy sajnos a német–magyar kapcsolatokat jelenleg az európai menekültügyi kérdések beárnyékolják. De hangsúlyozta azt is, hogy a határnyitás miatt minden német hálás országunknak, hiszen ez vezetett ahhoz, hogy a második világháború utáni kettészabdaltság megszűnhetett, és ma már Németország újra egységes ország lehet. A két ország közötti kapcsolatok azonban már évszázadokkal korábban is megvoltak és történelmileg, kulturálisan és egyházilag is mélyen gyökereznek.
„Magyarország partnerünk a NATO-ban, az Európai Unióban, s mindezen szervezetek lehetővé teszik azt is, hogy az egyes országok jogosultak arra, hogy nemzeti érdekeiket képviselhessék. De kompromisszumok megkötésére is szükség van, még akkor is, ha tudjuk, hogy az éles szavak jobbak a tompa fegyvereknél” – tette hozzá a politikai referens, aki a menekültkérdéssel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy Németországnak nem alapvetően gazdasági érdekei fűződnek a menekültek befogadásához, hanem azért döntöttek így, mert látták, hogy a schengeni határok védelme különösen Görögország, Olaszország és Magyarország számára nehéz feladat volt, nem beszélve a Törökországot sújtó válsághelyzetről. Véleménye szerint mindenképpen közös megoldást kell találniuk az unió országainak a válságra.

A csoport tagjai ezután még kérdéseket tettek fel az előadónak, és ezzel zárult az egész napos program.