Az őszi túra résztvevőinek jó tanúbizonysága alapján többeknek is megjött a kedve a bakancs felhúzásához, így két kisbuszt töltöttünk meg tizennyolcan, amelyet Dunaegyháza Község Önkormányzata, illetve az Apostagi Sportegyesület bocsátott rendelkezésünkre.

Fél tízkor indultunk el a Szépjuhászné büfé parkolójából, hogy délután ide érjünk vissza kellemesen elfáradva.

Végig jelzett turistautakon jártunk, amelynek útvonalát előre kiosztott térképen követhettük nyomon. Lehet, hogy nem kellett volna kiosztani a térképet, mert ezzel szertefoszlott a kezdeti lelkesedés.

Következő különlegességnek számítottak utunk során az úgynevezett piktortégla üregek.A Csiki-hegyekben, illetve a Frank-hegyen, vagyis a mai Budaörsi-hegyen az 1880-as években úgynevezett piktortégla-bányászatot folytattak, elsősorban a Szakály, a Zirkelbach, a Herczog, a Mayer, a Dörflinger, a Wendler, a Busch, a Huber és az Eppich családok. Piktortéglát először e családok egy tagja, egy szobafestő, Busch Károly készített. A piktortégla egyfajta fehér anyagból készült festőtégla, melyet alapozó fedőanyagként tudtak használni a festés során. A hőforrások működése révén kialakult, tűzálló agyagot, melyet budai festékföldnek is neveztek, innentől kezdve nagy mennyiségben fejtették ki a környéken, illetve népszerű magyar exportcikknek számított. (forrás: femina.hu)

A Farkas-hegy nyújtott kis pihenőt, és kápráztatott el bennünket a látóhatár Apostagon nem tapasztalható távlatával. Emlékhelyként is szolgál ez a hely (kiállított vitorlázórepülőgép szárnya), hiszen innen startoltak a levegő vándorai. A Szekrényes-hegyen máig látható az az indítóállás, amiről kifeszített gumikötéllel csúzlizták ki a repülőgépeket, hogy azok a felfelé áramló levegőt kihasználva tovaszállhassanak.

Sorrento. Gyönyörű sziklák a turistaút mentén, ahol kicsi és nagy egyaránt jól érzi magát. Nem egyedüli turistaként élveztük a tavaszias időjárást, sokan kimerészkedtek a városból hegyet mászni.

Végül eljutottunk a Normafához, ahol meguzsonnáztunk, leteszteltük a hosszú sort, kivárva a Rétes-büfé termékeit, és indultunk tovább, hiszen az Erzsébet-kilátót semmiképpen nem akartuk kihagyni. Útközben döbbenten tapasztaltuk a 2014. évi ónos eső okozta jégkár máig ható nyomait, ahogy tönkretette az erdőket.

Örömmel láttuk viszont azt, hogy micsoda élet zsong Budának ezen a gyönyörű részén. Babakocsikban csomagolt gyermekarcok, visongó óvodások a játszótereken, komolytalan kamaszok a kilátó lépcsőit róva, öltönyös sétálók az erdei ösvényen, drónt röptető örökifjak...

Végül mi is megérkeztünk kisbuszunkhoz, ahonnan már az út hazavezetett.