Heinrich Bedford-Strohm püspök bevezető beszédében úgy fogalmazott: a legjobbkor jött a Föld Sója Közép-Európai Keresztény Találkozó, mert napjaink egyik legégetőbb problémájában, a menekültkérdésben Budapest a centrumban van.

A bajor püspök hangsúlyozta, hogy nyilvános, hiteles és autentikus egyháznak kell lennie az evangélikus egyháznak. A hitelességet az adja, hogy legyünk önmagunk. Az autentikusságot pedig az, hogy legyen kisugárzásunk, és amit mutatunk azt meg is éljük.

A bajor püspök megemlítette, hogy egy évvel ezelőtt járt már Budapesten, épp a menekültkrízis idején, és látta, hogy a Keleti pályaudvarnál magyarok, németek, hollandok, spanyolok segítenek önkéntesként. „Korábban el sem képzeltük, hogy van olyan téma, ami megmozgatja a civil fiatalokat, amelyben összefog a fiatal társadalom.” Bedford-Strohm ugyanakkor háláját fejezte ki a megoldásokat kereső egyházi embereknek.

Meddig terjed az egyház felelőssége a menekültkérdésben?

Arra a kérdésre hogy „Meddig terjed az egyház felelőssége a menekültkérdésben?” Bedford-Strohm úgy válaszolt: csak a keresztényi etikából indulhatunk ki. „Globális felelősségünk van! És a probléma nincs megoldva, ha határ van.” A tengeren hánykódó, vagy a menekült-táborokban élőkre is gondolnia kell egy kereszténynek – tette hozzá a bajor püspök, aki szerint ez a globális és a krisztusi felelősségtudat. „Idegen voltam, és befogadtatok” – szól az igerészlet, a bajor püspök pedig kifejtette: a szeretet törvénye azt mondja, hogy a szívünkben kell hordozni az idegeneket. Bele kell tudnunk képzelni magunkat a másik helyzetébe. Fontos az együttérzés, hiszen Isten képei vagyunk.

Balog Zoltán miniszter bevezető előadásában szintén arra hívta fel a figyelmet, hogy fontos, hogy keressük a párbeszédet, mint a találkozón is, ahol két ellentétesen gondolkodó ember keresi a közös pontokat, egymás megértését.

A legfontosabb feladat tehát, hogy „olyan közösséget, közösségeket alkossunk és erősítsünk, amelynek tagjai képesek egymásra figyelni, és akik számíthatnak egymásra”, hiszen „először egymásra kell tudnunk figyelni ahhoz, hogy később tudjunk kifelé, másokra is” – fogalmazott.

Ige és környezet

Balog Zoltán arra is figyelmeztetett, hogy veszélyes kiválasztani egy súlyos társadalmi problémát – manapság leginkább a menekültek kérdését – és az ahhoz való viszony alapján meghatározni, hogy valaki igazi keresztény-e vagy sem. Az ilyen status confessionis létezik, de óvatosan kell bánni vele. A miniszter kiemelte, hogy a textust és a kontextust együtt kell figyelembe venni. Nem lehet csak a textussal, az igével megmagyarázni a migráció kérdését.

A menekülttémát olyan szintre levinni, hogy „Orbán vagy Merkel?” egyszerűen „csőbehúzás”. Meg kell hallani a kérdést, fel kell fedezni újra az írást, a keresztény értékeket nem megvédeni kell, hanem képviselni – fogalmazott a miniszter, aki hangsúlyozta: az a közösség, amelyik nem tudja magáról, hogy „kicsoda”, hogy milyen erkölcsi, kulturális struktúrában él, az mások integrálására is képtelen. Integrálni csak erős identitással rendelkező közösségek képesek, ma azonban Európa keresztény identitása gyenge.

Ugyanakkor a miniszter kiemelte, hogy a „Szeresd felebarátodat” igerész mellett ott van a „Tegyetek tanítványokká minden népeket” is. Fontos a saját hitünk melletti kiállás, és keresztényként a missziói feladatunk, hogy a legjobb jót akarjuk átadni. Ez a fajta misszió sokakban rossz gondolatokat kelt, mert nem lehet erőszakkal hitet védeni. Arra már rá kellett jönni 300 éve is, hogy csak meggyőződéssel lehet. De abban az országban, ahol nem egész egy év alatt még a szabad vasárnap intézményét is vissza kellett vonni, nehéz missziói munkáról beszélni.

Befogadás? Megoldás?

A miniszter a menekültkérdés adataira nyíltan rátérve elmondta, hogy a visszaküldött emberekről ma nagyon keveset hallani, pedig akadnak szép számban, és ezekben az esetekben is fontos lenne a keresztény felelősségről beszélni.

A bajor püspök hangsúlyozta, hogy 160 ezer ember elhelyezését, egyszerűen meg kellene tudni oldania Európának. Nem lehet ridegséggel kezelni a helyzetet – ahogyan azt a jobboldali és a szélsőjobboldali politikusok teszik.

Balog Zoltán a vita folyamán erre reagálva kiemelte, hogy nem ridegségről van szó, hanem arról, hogy a kelet-európai államok, köztük Magyarország is azért elutasító a brüsszeli, kívülről jövő parancsszerű döntésekkel szemben, mert a rendszerváltás előtti hosszú évtizedekben megtapasztalták, milyen az, amikor valaki kívülről mondja meg mit tegyenek. Ezért az ellenállás. Balog azt is hangsúlyozta, hogy addig Magyarország nem fog tárgyalni ebben a kérdésben, azaz nem változtatja meg a menekültkvóta iránti álláspontját, amíg nem látják, hogy Berlintől Moszkváig, Rómától Brüsszelig nincs kidolgozott jövőterv az elkövetkezendő két–három évre, hogy mi lesz azután, ha mindenki befogadja a rá osztott menekülteket, mert ez nem csak azoknak lenne üzenet, akik már itt vannak, hanem azoknak is, akik még nem indultak el.

A két vitapartner abban egyértelműen egyetértett, hogy az elsődleges feladat a menekült áradat okainak felszámolása lenne.

Bedford-Strohm püspök zárásként hangsúlyozta, hogy bízik az egyház jövőjében, és nem szabad panaszkodnunk, mert az evangélium örömhír. Mint mondta: Lelkesen éljük meg a hitünket, és ne féljünk a jövőtől! Az olykor egészen feszült és közeledést nem mutató vita zárásaként Balog Zoltán pedig úgy fogalmazott, sokat adhatunk egymásnak, és sokat tanulhatunk egymástól, de leginkább nekünk magyaroknak a kommunikációnkat, a németeknek pedig az identitásukat kell erősíteni.

Végezetül pedig a két résztvevő – bár álláspontjaik nem nagyon közeledtek, de egymás gondolkodásának, érveinek hátterét talán jobban megismerve – megölelte egymást.

Az esemény kiemelt támogatói:
Budapest Főváros Önkormányzata, Bajor Egyház (ELKB), VELKD, Gustav-Adolf-Werk, Magyarország Kormánya, Reformáció Emlékbizottság, Visegrad Fund, Tarr Kft.