Az énekkar Antal Gusztávné vezetésével J. S. Bach Herr, ich glaube kezdetű korálját énekelte német és magyar nyelven. Ezután Bartha István, a gyülekezet lelkésze köszöntötte a jelenlévőket, köztük Medvácz Lajos polgármestert és Szabó András esperest, majd megtartotta emlékbeszédét, amelyet a Pestiné Jánoska Zsuzsanna, Baltik püspök ükunokája által összeállított vetített képek illusztráltak. A megemlékezés a szavak és a vizualitás szintjén is kitért arra, milyen tudományos és kulturális eredmények, események vagy épp történelmi tragédiák keretezték e nagy formátumú és méltán áldott emlékű személyiség életútját, illetve mely ismert személyek voltak kortársai.

Baltik Frigyes 1834. július 24-én született Hontbagonyán. 1852-ben Pozsonyban megkezdett teológiai tanulmányait ideiglenesen meg kellett szakítania, hogy váratlanul elhunyt édesapja kántortanítói katedrájára álljon szülőfalujában, így segítve özvegy édesanyját és kistestvéreit. Két évvel később jó szándékú támogatóknak köszönhetően folytathatta tanulmányait, méghozzá olyan neves városok egyetemein, mint Bécs, Bázel és Halle. Először a besztercebányai líceumban tanított tíz évig, eközben jelentős tudományos és irodalmi munkát folytatott szlovák és magyar nyelven. 1862-ben vette feleségül az akkor tizenkilenc esztendős Groszmann Emmát, akivel annak haláláig, 1918-ig élt szeretetben. Öt született gyermekük közül hárman élték meg a felnőttkort. Fia követte őt a lelkészi pályán, és éveken keresztül a püspöki iroda vezetőjeként szolgált mellette. Lányai lelkészekhez mentek feleségül.

1870-ben hívta meg lelkésznek a liptói gyülekezet. Ekkor ordinálta őt Geduly Lajos pozsonyi püspök, akinek húsz évvel később utódja is lett. A huszonöt liptói év is gazdag volt tudományos és irodalmi tevékenységben egyaránt. Sok egyéb mellett imakönyvet írt, megjelentette Luther Kiskátéját, az Ágostai hitvallást, megemlékezett a türelmi rendelet századik évfordulójáról, s megírta több kiadást is megért Luther-életrajzát. 1890-ben a Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület püspökévé választották. Szívügye volt a nemzetiségek közti békesség fenntartása és munkálása. Az 1891 decemberében kezdődő zsinat nyitóimáját ő mondta a Deák téri templomban. Ugyanebben az évben, nemzetközileg elismert tudományos munkájára tekintettel, a Rostocki Egyetem tiszteletbeli doktori címmel tüntette ki.

1895-ben hívta meg lelkésznek a balassagyarmati gyülekezet. Az ő szolgálati ideje alatt épült az elemi iskola, és ő szentelte a szécsényi templomot is 1899-ben. Sokrétű közéleti tevékenységére jellemző volt, hogy a főrendiház hivatalos tagjaként aktív szerepet vállalt a törvényhozás munkájában is. 1905-ben Pennsylvaniából érkezett hozzá kérelem, hogy küldjön legalább három hitvallásos lelkészt az ott élő tót és magyar hívek lelkigondozására. Kétszer kapott jelentős kitüntetést a királytól: 1896-ban a II. osztályú Vaskoronarendet, majd 1915-ben a Ferenc József-rend Nagykeresztjét. A világháború őt és családját is megviselte. Elvesztette mindkét vejét és egyik unokáját is. Egy évvel élte túl feleségét. Temetésén Raffay Sándor, fiatalabb püspöktársa szolgált. Síremléket 1922-ben állíttatott számára az egyházkerület, melyen két ige is szerepel feliratként: „És mondá a Király: Miféle síremlék ez, amelyet látok? És felelék neki a város férfiúi: »Az Isten emberének sírja ez!«” (2Kir 23,17) és: „Az értelmesek fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké.” (Dán 12,3)

Konfliktuskerülő és kompromisszumkereső alkatára jellemző, hogy még a Tanácsköztársaság idején megjelent újságban is terjedelmes, méltató nekrológot szenteltek személyének. Fabiny Tibor professzor az Evangélikus Életben 1969-ben megjelent cikkében ezt írja róla: „Baltik Frigyes életének az volt a titka, hogy nem uralkodni, hanem szolgálni akart.”

Az ünnepi megemlékezés keretében bemutattak egy kiadványt, amelyet minden jelenlévő ajándékul meg is kapott. Ez a kis füzet Fabiny Tamás püspöknek Baltik Frigyes 1890-es püspöki székfoglalójában megjelenő társadalmi, etikai és teológiai témák alapján írott, személyes hangvételű elmélkedését, Fabiny Tibor professzor 1969-ben, az Evangélikus Életben Baltik halálának ötvenéves évfordulójára megjelent cikkét, az 1891. december 5-én elhangzott zsinati megnyitó imát, valamint Szpisák Attila tótkomlósi lelkész szlovák nyelvű, Huszárik Ildikó balassagyarmati felügyelő német nyelvű összefoglalóját, valamint a szerkesztő és kiadó balassagyarmati lelkész zárógondolatait tartalmazza néhány fotóval illusztrálva. A teljesség igénye nélkül, továbbgondolásra ajánlva – lehetne a mottója.

A megemlékezést követően a gyülekezet a lelkészi hivatal udvarára vonult, ahol Szabó András, a Nógrádi Egyházmegye esperese szolgálatával leleplezték és megáldották az ott elhelyezett, fekete márvány emléktáblát, amelyet a gyülekezet nevében Huszárik Ildikó felügyelő és a lelkész, valamint Balassagyarmat Város Önkormányzata részéről Medvácz Lajos polgármester is megkoszorúzott. Szabó András esperes Zsid 13,7kk verseket olvasta: „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket. Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.”

Baltik püspök Balassagyarmaton élő ükunokái közül Jánoska Tünde és Pestiné Jánoska Zsuzsanna különösen is sok kutató- és szervezőmunkát fektettek abba, hogy egy impozáns és gazdag kiállítást készítsenek a családi fotóarchívumból, valamint levéltári dokumentumok másolataiból. Ennek megtekintése közben lehetőség volt beszélgetésre, ismerkedésre a sütemények és üdítőitalok kóstolása mellett. A kitartóbbak még a temetőbe is elzarándokoltak, hogy a sír mellet elénekeljék az „Erős vár a mi Istenünk” első két versét, meghallgassanak egy részletet a korabeli nekrológok egyikéből, elmondjanak egy imádságot, és elhelyezzenek egy koszorút. A leszármazottak még egy kis emlékezésre, élménymegosztásra visszatértek a gyülekezeti terembe. És mielőtt hazautaztak volna, összeálltak egy családi fotóra is az emléktábla előtt.

VIDEÓ: