– Érettségi után rögtön az Evangélikus Hittudományi Egyetemre jelentkeztél. Miért a teológiát választottad?

– Sokáig pedagóguspályára készültem, később a vegyészet kezdett el érdekelni. 2010 óta járok a fóti kántorképzőbe. Ez az a hely, ami leginkább a teológia irányába indított. Fótnak van egy olyan lelkisége, ami meghatározó.

– Mit jelent a kántorképző lelkisége?

– A Mandák-házban egyszerre meghatározó a lelki és a közösségi tartalom. Az esti áhítatokon zsolozsmát éneklünk, amelynek van egy igazán erős hatása. A táborok két és fél hetesek, ez idő alatt nagyon sok mindent megtapasztalunk egymásból is. Azok a barátságok, amelyek Fóthoz kötnek, egy életre kihatnak.

– Korábban a Bács-Kiskun megyei Kaskantyún és környékén kántorizáltál, most a budagyöngyei kápolnában szolgálsz. Mit jelent számodra orgonálni?

– Az orgonazene számomra a kimondatlan hitvallás, különösen, ha Bach zenéjét tekintem. Nem én akartam kántor lenni, a szükség hozta, hogy az legyek. Otthoni lelkészem, Nagy Veronika ültetett a harmónium mellé, majd küldött a kántorképzőbe. Először nem igazán találtam ott a helyemet, sőt az orgonapadon sem, de idővel belenőttem a szolgálatba, Fótba is. Idén megszereztem a kántori oklevelet, mára pedig meghatározó része lett az életemnek a kántori szolgálat.

– A teológiának mely területe foglalkoztat leginkább?

– Az egyházzenén túl tavaly a gyakorlati teológia volt számomra a meghatározó. Idén elkezdtünk rendszeres teológiával is foglalkozni. Reuss András professzor óráin, amelyeken a hitvallási iratokat tanulmányozzuk, megismerhetjük a hitünk vizsgálódó szemléletét. Ezt rendkívül fontosnak tartom.

– Miért jó evangélikusnak lenni?

– „Evangélikusnak lenni márpedig jó!” – mondta mindig Lengyel Anna, a Déli Egyházkerület korábbi felügyelője. Hogy miért jó? Egyházunkat emberközeli egyháznak ismertem meg. Evangélikusként olyan közösség tagja lehetek, amely meghatároz engem. Evangélikusként közösséget alkotunk, ismerjük és szeretjük egymást, ez márpedig valóban jó!

– Milyennek képzeled el a 21. század evangélikus egyházát?

– „A munka sok, a munkás oly kevés!” – énekeljük Krisztus szavai után a 467. énekünkben. Látom, hogy kevesen vagyunk, de sok a feladat. A 21. század egyháza a mindenki egyháza kell, hogy legyen. Ez azt jelenti, hogy mindenki azt érezheti, hogy idetartozik, és hogy a gyülekezetben ő is fontos. Ismerjük fel, hogy igenis szükség van a másikra! Valahogy úgy kellene élnünk, mint ahogyan Pál apostol is mondja: „A test ugyan egy, de sok tagja van. A testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test.” [1Kor 12,12] Ezentúl szerintem kimondottan figyelnünk kell és prioritásként kell tekintenünk az ifjúsági munkára.

– Melyik a különösen meghatározó bibliai igéd?

– „…mert megbánhatatlanok az Isten ajándékai és az ő elhívása.” [Róm 11,29] Gimnazistaként nagyon sok mindent csináltam, jártam színjátszó körbe, számtalan terület érdekelt. Amennyiben erre az igére tekintek, akkor tudom, hogy van egy hivatásom, amire nekem készülnöm kell, ami az életem célja. Ezt a páli mondatot én úgy értelmezem: akárhogy alakul is az ember sorsa, mindig vissza lehet tekintenie arra, hogy van egy hivatása, amihez nemcsak ő ragaszkodhat, hanem tudhatja, hogy a minket szolgálatra hívó Isten is ragaszkodik ahhoz.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 43–44. számában jelent meg 2018. november 4-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.