Vitathatatlan, hogy Balog Zoltán véleménye nem nélkülöz minden alapot. Két tekintetben van igaza. Helyesen tudja, hogy Luthernek voltak vaskos pápa ellenes megnyilvánulásai, de még jobban tudja azt, hogy ma Magyarországon meglovagolható az a felfogás, amely szerint politikai inkorrektség és a kereszténység valamiképpen összetartozik.

Mindannyiunknak nagy szolgálatot tett volna nyilatkozatával, ha a közművelődésért is felelős miniszterként igyekezett volna bemutatni az egyes keresztény felekezetek tipikusnak mondható teológiai véleményét például az elvándorlók és a menekültek befogadhatóságának kérdésében. Erről a témáról volt szó ugyanis az interjúban, és ha ez a sokakat megmozgató kérdés szerinte felekezeti alapon kezelhető, akkor hivatali megbizatása alapján ő az egyetlen ember, aki erről mind elegendő információval, mind tájékoztatási kötelezettséggel rendelkezhet.

A legtöbben persze nem kérték volna számon ezt tőle, mert annyit azért mindenki sejt, hogy az egyes egyházakon belül sem mindenki ugyanazt gondolja mindenről, és a vélemények teológiai alapjai talán még változatosabbak. Nem gondolom, hogy Balog Zoltán nincs tisztában azzal a folyamattal, amely a katolikus és evangélikus egyház kapcsolatát jellemzi az utóbbi évtizedekben. Nem kell részletesen ismernie a Megigazulásról szóló 1999-es közös nyilatkozatot. Nem kell tudnia pontosan a 2016-ban magyarul is kiadott Szembenállástól a közösségig című hasonló tematikájú kötet céljairól és a mögötte álló munka eredményeiről, amely hazai viszonylatban is jelentős ökumenikus esemény. Nem kell tudnia az erről a kérdésről éppen ma rendezett ökumenikus konferenciáról sem, ahol egyházának egyik püspöke is felszólal. Nem feltétlenül kell tudnia arról sem, hogy a konferenciát a minisztériumához tartozó Reformációi Emlékbizottság támogatásra érdemesnek ítélte. Ha elfoglaltságai megakadályozzák ebben, nem kell tudnia Balog Zoltánnak az Evangélikus - Római Katolikus Egység Bizottságának nemzetközi és hazai eredményeiről sem.

Tovább a KötőSzó blogra.