– Szimbolikus jelentőséggel bír a számunkra, hogy éppen ötszáz nappal a nyitány előtt harangoztuk be a helyszínt. Emlékeztetni szerettük volna magunkat, szervezőket és a jövőbeli résztvevőket is arra, hogy a reformáció fél évezredes hozadéka szerves része a Szélrózsa identitásának. Az eddigi szervezési munkálatok főként a háttérben zajlottak, tehát a szélesebb közönség keveset láthatott belőlük: kiértékeltünk, terveztünk, tárgyaltunk és így tovább. Sokat beszélgettünk arról, milyen téma illene leginkább a jubileumi, huszadik születésnapját ünneplő Szélrózsához. Végül az „Áldás leszel” mottó mellett döntöttünk, mely a találkozón megjelenő, az áldásfogalmához kapcsolódó ó- és újszövetségi történetek rövid esszenciája. Cserháti Sándor és Réz-Nagy Zoltán lelkészek, Tízek-tagok dolgozták ki ezt a fajta lelki táplálékot adó vezérfonalat.

– Apropó, Tízek-tagok: kik alkotják a szervezők legszűkebb körét?

– A hagyományokat követve ebbe a közösségbe a mindenkori Szélrózsa-atya – ezt a szerepet továbbra is Mesterházy Balázs tölti be – a Tízek javaslatára és egyetértésével hív meg új munkatársakat. Az előző találkozóhoz hasonlóan a Tízekben együtt dolgozunk – a már említetteken kívül – Antal Bálinttal, Baranyay Csabával, Ócsai Zoltánnal, Smidéliusz Gáborral, illetve az előző, soltvadkerti találkozó házigazdájával, Homoki Pállal, valamint a koordinátori szerepet korábban betöltő Csizmadia Nórával. A pénzügyért idén Vécsey Bánk kelenföldi gyülekezeti tag, gazdasági szakember felel. Újonnan csatlakozott Szidoly Roland teológus, aki ezúttal is az egyházi könnyűzenei programokkal foglalkozik. Koltanié Somogyi Lillát az országos iroda gyülekezeti és missziói osztályának képviseletében tudhatjuk magunk között. Jelenléte szimbolikusan és érdemben is kifejezi azt a támogatást, melyet a Szélrózsa ügye az osztálytól kap. Helyi házigazdaként a Hatvani Evangélikus Egyházközség lelkésze, Fatalin Helga is tagja a csapatnak, jómagam pedig Tízek-tagként jelenleg a koordinátori feladatokat látom el. A Tízek-tagság nem feltétlenül takar konkrét munkaterület iránt vállalt felelősséget, inkább az aktuális Szélrózsa irányelveinek kialakítását, feltételeinek megteremtésében való közös gondolkodást jelenti. Általában a munkaági vezetők – mintegy negyvenen – felelnek egy-egy konkrét részfeladatért. Jelenleg ennek a stábnak a többsége már legalább egy-két találkozóig visszamenően jelen volt a szervezésben, ez nagyban elősegíti, hogy gördülékenyen menjen a munka, de természetesen vannak köztük olyanok is, akik eddig csak résztvevői voltak a Szélrózsának. November elején tartalmas és jó hangulatú munkatársi hétvégét tartottunk velük a majdani helyszínen.

– Te mikor lettél a Szélrózsa elkötelezettje?

– Az első szélrózsás emlékem és a találkozóhoz való kötődésem szinte egy és ugyanaz: 2008 nyarát, azaz a Kőszegen „Hol a határ?” mottóval megrendezett találkozót említhetem. Abban az évben érettségiztem a Soproni Evangélikus Líceumban, és az azóta barátommá, munkatársammá lett Mesterházy Balázs volt az iskolalelkészem. Tőle érkezett egy személyes megszólítás, hogy kiemelt segítőként legyek az általa koordinált „középiskolás-sátor” munkatársa. Azt hiszem, tulajdonképpen a hívás pillanatában úgynevezett szélrózsássá váltam, legalábbis visszatekintve ezt látom. A 2010-es szarvasi találkozón sajnos nem tudtam részt venni. 2012-ben Fonyódligeten az élő könyvtár elnevezésű programért feleltem munkaági vezetőként, a tavaly nyári soltvadkerti Szélrózsán pedig – már Tízek-tagként – a kultúra munkaágért voltam felelős.

– Mint mondtad, a soproni líceumban érettségiztél. Milyen út vezetett oda, és merre kanyarodott tovább?

– Gyerekkoromban a csikvándi evangélikus gyülekezethez tartoztam. Innen indultam el – többek között akkori lelkészem, Weltler Sándor biztatására – a soproni líceumba. 2008 őszén kezdtem meg tanulmányaimat az Evangélikus Hittudományi Egyetem lelkész szakán, és idén nyáron szereztem abszolutóriumot. Teológuséveim alatt az Evangélikus Egyetemi Gyülekezet tagja, majd munkatársa – ezen belül a Láthatatlan Színház vezetője – lettem. A teológusévekhez kötődik egy közel hároméves, a Váci Fegyház és Börtönben végzett börtönmissziós szolgálat is. Ugyanígy nagyban meghatározta az egyetemi éveimet a Közös Pont fesztiválmissziós projekt, melyben közel hét éven át szolgáltam, először önkéntesként, majd az Ökumenikus Ifjúsági Iroda alkalmazásában projektkoordinátorként. Főként ez az a munkatapasztalat, amelyből építkezni tudok a Szélrózsa szervezése közben is. Gyülekezeti tagként jelenleg a kelenföldi evangélikus közösséghez kötődöm. Egy évig hitoktatói szolgálatot láttam el, és a teológiai gyakorlóévemet is ebben a gyülekezetben töltöttem Gáncs Tamás mentori segítségével. Azóta is otthon érzem magam Kelenföldön.

– Visszatérve a Szélrózsára: milyen találkozóval lennél elégedett?

– Nagy kihívásként éltem meg, hogy míg eddig Tízek-szemmel néztem a Szélrózsára, illetve az általam gondozott munkaterületeken igyekeztem a saját elképzeléseimet is megvalósítani, a koordinátori jelenlét sokkal szélesebb rálátást, nagyobb kompromisszumkészséget igényel. Szinte észrevétlenül zajlott le bennem a változás, melynek hatására a talán többek – és saját magam – által is liberálisnak tartott keresztény szellemiségem, gondolkodásmódom háttérbe szorult a munka során, és pusztán a rendezvény sikeressége, egy építő és tartalmas találkozó létrehozása motivál. Hatalmas áldásként élem meg azokat a pillanatokat, amikor olyan munkatársakkal lehet és kell együtt minőségi munkát végeznem, akikkel sok, mindannyiunk számára lényeges kérdésben más véleményt képviselünk. Azt hiszem, valahol itt kezdődik egy Krisztus-központú közösség. Akkor lennék elégedett a saját munkámmal és a munkatársi körtevékenységével is, ha a Szélrózsán mindenki otthonosan érezné magát, és megtalálná a számára értékes tartalmat, tiszteletben tartva azoknak a programoknak a létjogosultságát is, amelyek kevésbé állnak közel hozzá. Ezenkívül szívügyem a Szélrózsa premissziós attitűdje, vagyis hogy igyekszik lebontani a fiatalok egyházzal kapcsolatos előítéleteit és „megágyazni” a gyülekezetekben folyó ifjúsági munkának. Örülnék, ha ezt az elkövetkező években sikerülne megerősíteni, és ezáltal egyre több élő hitű fiatal kapcsolódna be aktívan a helyi evangélikus közösségekbe.

Hiányzik a Szélrózsa? Van egy jó hírünk: a hagyományokhoz híven most sem kell nyárig várnod a ráhangolódásra. Ha nem akarsz lemaradni róla, akkor már most vésd be a naptáradba: előtalálkozó 2016. február 20-án az aszódi evangélikus gimnáziumban!