Az EKD vezető tanácsosa megerősítette álláspontját, vagyis továbbra is ellenzi az asszisztált öngyilkosságot az egyházi intézményekben.
„Az emberi élet aktív befejezése sosem lehet normális opció, elkötelezett vagyok az élet védelme mellett” – nyilatkozta. Az egyház nem vehet részt egy olyan folyamatban, melynek végén egy emberi élet kioltása áll, ahogy a tanácsadás és az előkészítő folyamat sem jöhet szóba. Utalt más olyan lehetőségekre, mint a palliatív ellátás, a fájdalomcsillapítás és lelkigondozói támogatás. „Már ma sem írhat elő nekem senki olyan élet meghosszabbítását célzó kezelést, melyet nem akarok” – mondta a teológus.
Az egyháznak ugyanakkor tartózkodnia kell az egyes emberek morális megítélésétől, ez az egyház felelőssége: „Ez egyben nem jelenti azt, hogy szervezetten részt vegyen és hozzájáruljon az emberek elhalálozásához.”
Ulrich Lilie diakóniai elnök és a protestáns egyház további képviselői azonban nem zárnák ki ezt a lehetőséget az intézményeken belül, ám Heinrich Bedford-Strohm a vitában konkrét utat keres.
Lilie szeretné folytatni a megkezdett vitát anélkül, hogy az a vád érné őket, hogy a mérgező fecskendővel kampányolnak. Értékalapú tanácsadási megoldást javasol képzett szakemberek, lelkigondozók, jogászok részvételével.
A törvényalkotók azonban egy lehetséges új szabályozást szeretnének létrehozni.
Teológus professzorok kritizálják az asszisztált öngyilkosságról szóló törvényjavaslatot
Reiner Anselm és Peter Dabrock protestáns teológus professzorok a törvény vitájában azok megalkotóitól hiányolják az ötleteket. „Az alkotmánybíróság egyértelműen előírta a védelmi koncepciók beépítését. Az eddigi tervezetben erről egy szó sincsen” – mondta Dabrock, a Német Etikai Tanács korábbi elnöke.
Anselm az eddigi javaslatokat kimondottan irritálónak tartja, szerinte a politikai javaslatokból hiányzik az életvédelmi koncepció, hiányoznak a segítségnyújtási szabályok, mely esetekben szabad felelősség kérdése a döntés.
2020. február 26-án az alkotmánybíróság megtámadta a 2015-ös törvényt. A bíró szerint a halálról szóló önrendelkezési jog a szabadságjogok közé tartozik, és megengedi harmadik fél segítségét. Így kudarcot vallott a halálozást segítő szervezetek betiltására vonatkozó politikai törekvés.
A Bundestagban egy lehetséges új szabályozásról tárgyalnak. A képviselők két csoportja egy-egy javaslatot nyújtott be. A professzorok szerint a javaslatok nem elég pontosak, a protestáns egyházon belül az egyházi intézményi alkalmazás a fő kérdés.
Anselm támogatja, hogy az ápolásban dolgozó szakemberek véleményét hallgassák meg a konzultációk során, ugyanis jelenleg a vita „funkcionáriusok” szintjén zajlik.
Dabrock szerint: „Összességében az emberi élet negyedik fázisát komolyan és alaposan meg kell vizsgálni, más az, amit érzékelünk, az aktív időseket úton a lakókocsival, ezzel szemben kevésbé az út végső szakaszát, ahol hiányzik a reménység.”