A cikk írójaként kitért a mostanában nagy port kavaró állami intézkedésre is, amely szerint minden állami hivatalban kötelező lesz kitenni a keresztet. Heinrich Bedford-Strohm szerint a keresztény szimbólumot nem tulajdoníthatja ki magának az állam, hiszen a keresztet nem lehet „egy sikeres kulturális és betelepítési teljesítmény jelképévé redukálni, mivel ez egy olyan gondolkodásra ösztönző szimbólum, amely megkérdőjelez minden világi értéket”. 

Markus Söder (CSU) miniszterelnök – aki jóllehet a keresztet mint elsősorban vallási szimbólumot elismerte – reakciója azt is tükrözte, hogy a kereszt egyben az állam fundamentumának meghatározó jelképe is. Erre hivatkozva Bedford-Strohm a következő összegző megállapítást tette: „Jelenleg konszenzus van arról, hogy a kereszt mindenekelőtt egyházi szimbólum. Ennek azonban csak akkor lehet nyilvános jelentősége, ha ezt komolyan is veszik az emberek.” Véleménye szerint a kereszt nyilvánosság előtti használatának akkor lenne súlya, ha az egyúttal iránymutató is. Az egyházak feladata az lenne, hogy közismertté tegyék a kereszt értelmét, a kereszt a hivatali helyeken is hirdesse Jézus feltámadásának titkát. Ehhez hozzátartozna még a „hitben nyert szabadság, a felebaráti szeretet” és az emberség. A kereszt „egy olyan Istent jelképez, aki egy keresztre feszített képében jelenik meg, és a gyengék, elesettek oldalán áll.”