Bence Imre esperes, a gyülekezet igazgató lelkésze köszöntő beszédében Ézsaiás prófétát idézte: „…megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43.)

Bence Imre úgy fogalmazott: azért választotta ezt az Igét, mert aki ismeretlen útra indul, annak szüksége lehet a nagyon jól ismert biztató szavakra. Felidézte azt, hogy Péter Zoltán gimnazista korában a budavári gyülekezetből indult el a teológiára, majd az Úr Cegléden bízta meg őt feladattal, végül pedig visszatért oda, ahonnan elindult. Azzal biztatta lelkésztársát, hogy aki feladatot adott neki, erőt is ad annak elvégzéséhez. Az esperes arról is biztosította az új lelkészt, hogy amíg Jézust hordozza a szívében, addig soha nem lesz gondjaival, bajaival egyedül, s természetesen a gyülekezet is mellette áll.

Pőcze Tibor, a gyülekezet felügyelője átadta a lelkész meghívó levelét az esperesnek, ezt követően pedig Bence Imre, Bencéné Szabó Márta lelkészek és Fabiny Tamás püspök beiktatta lelkészi szolgálatába Péter Zoltánt.

Az esperes arra kérte a gyülekezetet, hogy fogadja be, szeresse és becsülje az új lelkészt, aki mindent meg fog tenni azért, hogy munkájával és életével rá is szolgáljon a megbecsülésre.

Az istentiszteleten jelen lévő lelkésztársak bibliai igékkel mondtak áldást Péter Zoltánra, aki iktatása utáni igehirdetésében arról beszélt, hogy életünk során csak Krisztust tekinthetjük valódi, hiteles eligazodási pontnak. A szószék fölé kivetített képről szólva azt mondta: különösen kedves neki ez a kép, mert a halálra szolgáló keresztből kalász és szőlő, vagyis élet fakad. Jól szimbolizálja ez azt, hogy Krisztus halála csak látszólag kudarc, mert a megváltásból új élet születik. Isten kegyelme az, hogy most itt állhatok – fogalmazott Péter Zoltán, a gyülekezethez szólva pedig hozzátette –, tudjuk azt, hogy Krisztus hordoz mindannyiunkat.

Az ünnepi istentisztelet ezt követően rendkívüli gyülekezeti közgyűléssé alakult át, amelynek egyetlen napirendi pontjaként rögzítették, hogy Péter Zoltán elfogadta a budavári meghívást és szolgálatba lépett.

Az új lelkészt az Északi Evangélikus Egyházkerület püspökeként és egyben parókus-társaként is köszöntötte – mások mellett – Fabiny Tamás. Lukács evangélista intelmét idézve arra biztatott, hogy „legyetek irgalmasak”, mert erre igen nagy szükség van a mai világban. Felhívta lelkésztársa figyelmét az ökumenikus gondolat fontosságára is.

Pőcze Tibor felügyelő a gyülekezet nevében arra intette a lelkészt: úgy éljen, dolgozzon, hogy mindenkor méltó legyen a „nagytiszteletű” jelzőre, s ez a cél lebegjen a szolgáló lelkész szeme előtt akkor is, ha valaki nem így, hanem éppen Zolinak szólítja.

Péter Zoltán válaszában megköszönte a jókívánságokat és azt mondta: lelkileg gazdagnak érzi magát, mert ebben az órában oly sokat kapott testvéreitől.

Az ünnepi istentiszteleten énekkel szolgált a ceglédi Halleluja! kórus, valamint a budavári gyülekezet Gospel kórusa.

A Himnusz eléneklését követően – a testvérek keze munkája jóvoltából – gazdagon megterített asztalok mellé invitálták a gyülekezetet és a vendégeket.