Hegedüs Gábor életútja a kecskeméti hatodévi gyakorlata után a Vas megyei Bobán folytatódott, ahol iskolalelkészként is szolgált, majd két év után Csurgóra küldték ki.
Az augusztus 22-én 10 órakor kezdődő ünnepélyes ceremóniát rövid közgyűlés követte, majd a templomkertben egy szeretetvendégség. Sokan megjelentek az ünnepélyes alkalmon, ahol több lelkész, lelkipásztor, és plébános is áldást kért a fiatal lelkész munkálkodására.
A város vezetősége is részt vett a rendezvényen: pár gondolattal Csurgó város polgármestere, Füstös János is köszöntötte az elhivatott lelkészt.
Hegedüs Gábor prédikációjában azt az igét választotta, ahol Jézus lecsendesítette a tengert. (Máté 8,23–27) Azokhoz a tanítványokhoz hasonlította a gyülekezettel való közös életét, akik Jézus mellett voltak a viharban és féltek, azonban félelmük alaptalannak bizonyult, hisz mellettük volt Isten fia. Jézus képes volt elhallgattatni a viharos tengert; a szél, az eső, a vihar engedelmeskedett neki, s minduntalan abbamaradt a világ zaja, amikor úgy parancsolta. Ahogy Gábor elmesélte történetében, mikor Csurgóra került, benne is ott volt egy nagy kérdőjel, egy félelem, hogy mi vár rá az új élethelyzetben, a hirtelen változásban, azonban az Úr mindent a helyére tett. Minden egyes kérdőjel helyére pont került, mikor egy-egy olyan személlyel került kapcsolatba, akik segítették, támogatták. Hálatelt szívvel állt az oltár előtt, ahol megköszönte gyülekezete támogatását, szeretetét.
Kőszeginé Raczkó Zsuzsanna esperes pedig prédikácójában és köszöntésében további erőt kívánt lelkes munkájában és Isten áldását kérte a gyülekezet életére és Gábor hivatására.