– Nagykövet asszony 2011 óta tölti be Svédország magyarországi nagykövetének tisztét. Immáron kétéves budapesti tartózkodása alapján hogyan értékeli Magyarországot?

– Magyarország egy fantasztikus ország! Annak ellenére, hogy nem beszélek magyarul, könnyen létesítek kapcsolatot, mert a magyarok nagyon nyitott és rendkívül barátságos emberek. Egyúttal nagyon viccesek és vidámak is! Az az érzésem, hogy sokszor ugyanazokon a dolgokon nevetünk. Magyarország természeti erőforrásokban és látnivalókban roppant gazdag, és Európán belül nagyon jó helyen fekszik. Svédországhoz képest az időjárás nagyon lenyűgöz engem. Azt mondhatjuk, hogy idén tavasszal kellemetlen idő volt Magyarországon, de a sok fény és a meleg igen nagy érték.

– Svédország kilencmillió lakosából az ország korábbi népegyházi struktúrájából eredően közel hétmillióan evangélikusok. A mindennapok tekintetében az evangélikus tradíció mennyire meghatározó?

– Ahogy említette, közel hétmillió svéd állampolgár tartozik az evangélikus egyházhoz. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ezeknek csak négy százaléka jár néha templomba és kettő százaléka jár rendszeresen istentiszteletre. A számok kutatásonként eltérőek, de azt lehet mondani, hogy a svéd lakosság ötven-nyolcvan százaléka már nem hívő. Évente hatvanezer hívő hagyja el az egyházat, és évente hatezer új taggal bővül. 1526-tól 2000-ig az evangélikus egyház Svédországban államegyház volt, az ezredfordulón választották szét az egyházat és az államot. Korábban ahhoz, hogy valaki az evangélikus egyház tagja legyen, nem volt arra szükség, hogy vallásos legyen, hanem aki Svédországban evangélikus családba született, az automatikusan evangélikussá vált. Ez az utóbbi időben úgy változott meg, hogy a keresztelés által lesz valaki az egyház tagja.

– A korábbi népegyházi struktúrából mi az, ami a mai napig megmaradt?

– Annak ellenére, hogy az emberek jelentős része nem tartja magát hívőnek, Európán belül talán Svédországról mondható el leginkább, hogy az emberek a keresztény értékek szerint élnek a hétköznapokban. Az etika és az erkölcs megmaradt abból a homogén időszakból, amikor az egész nép az evangélikus egyházhoz tartozott. Svédország konszenzusra épülő társadalom, minden döntést közösen hoznak meg. Természetesen az iskolákban van vallási oktatás, ahol azonban mindenféle vallásról tanulnak a gyermekek, így a keresztény tanítástól egészen a buddhizmusig tág ismeretekre tesznek szert. Amikor én iskolába jártam, reggelente vallási énekekkel kezdtük a napot. Manapság ezt sokan már nem tartják helyesnek, sőt sokakat felháborít, ha egy iskola a templomban tartja ünnepségeit. Az egyetlen, ami fennmaradt a népegyházi időszakból, az az, hogy a svéd állam fejének, a királynak evangélikusnak kell lennie. Azonban azt gondolom, mielőtt a következő uralkodó trónra lép, ezt a törvényt is meg fogják változtatni.

– A svéd és a magyar evangélikusság szorosan tartja egymással a kapcsolatot. Más svéd–magyar kapcsolatok is olyan erősek, mint ez az egyházunkon belüli?

– Számtalan érintkezés van a két ország között. 1956-ban nagyon sok magyar Svédországba menekült, így a két ország között számos rokoni, baráti kapcsolat is kialakult. Kölcsönösen sokat tudunk a másik országról, sőt számtalan svéd idős ember választja azt, hogy Magyarországon tölti nyugdíjas éveit. Ők általában magyar származásúak, de svédek is jönnek ide. Másik kapcsolódási pont, hogy az előző rendszer idején Magyarországra könnyebb volt utazni, mint a többi kelet-európai országba, így sok svéd jött ide és ismerkedett meg az országgal. Ez a fajta turizmus tovább folytatódott, jelenleg a skandináv országokból érkező turisták évente több mint ötszázezer éjszakát töltenek el Magyarországon. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy mind a két ország az Európai Unió tagja, így nagyon sok közös terület van, ahol a két ország között erős az együttműködés. Egyik országban sincs az euró bevezetve, ami például a krízis idején közeli kapcsolatot eredményezett a két ország között. A Gripen repülőgépeket Svédországtól vásárolta Magyarország. Nagykövetségünk arra törekszik, hogy a gazdasági és kulturális együttműködést támogassa és erősítse a két ország között.

– Svédországról magyarként talán először Raoul Wallenberg jut eszünkbe. Hogyan látja a Wallenberg-kutatás jelenlegi állását? Svédországban Wallenbergnek a magyarországihoz hasonló kultusza van?

– Svédországnak volt egy Oroszországgal közös kutatása, amelynek eredményeként mára szinte biztosan állítható, hogy Wallenberget Oroszországban ölték meg. Máig tartanak kutatásaink arról, hogy milyen körülmények között és pontosan hol halt meg. Wallenbergre magyarországi nagykövetként nagyon büszke vagyok, de azt is el kell mondanom, hogy sajnos Svédországban kevésbé ismerik az ő tevékenységét, mint Magyarországon. Most született egy rendelkezés arról, hogy legyen egy emléknap, amikor például iskolai keretek között is megemlékezést lehet tartani az ő embermentő tevékenységéről. A Wallenberg-napot augusztus 27-én fogják tartani a jövőben Svédországban, amely egyben a Raoulok névnapja is. A javaslatot benyújtók, többek között a kultuszminiszter kiemelte, hogy a Raoul Wallenberg-nap lehetőséget ad az iskoláknak, hogy a tanév kezdetén beszéljenek a toleranciáról és az emberi jogokról. Ugyanakkor ez nem jelent semmiféle kötelezettséget, így az iskoláknak ezt csupán lehetőségként ajánlották fel.

– Magyarország külföldi megítélésével kapcsolatban a közelmúltban létrejött egy megállapodás, amelynek értelmében Svédország igyekszik a magyarországi eseményekről a lehető legobjektívebben hírt adni. Ön hogyan látja Magyarország külföldi megítélését?

– Fontos kérdés, hogy mit tekintünk objektívnek! Lényeges, hogy megvizsgáljuk a törvénykezési folyamatot, a törvénykezés módját, illetve annak tartalmát. Ezt természetesen meg is tesszük. Ezt követően beszélgetést kezdeményezünk a kormány képviselőivel. Ez történik gyakorlatilag az Európai Unió különböző intézményeinek keretein belül. Ez ugyanúgy vonatkozik Magyarországra, mint Svédországra. Vannak bizonyos elvárások, amelyeknek meg kell felelni. Mindenki feltételezi azt, hogy az ajánlásokat az országok megfogadják. Amennyiben egy ország – mint ahogy azt Magyarország is többször megtette – nem elégedett egy-egy ilyen ajánlással, akkor különböző európai bíróságokhoz fordulhat. Nagyon fontosnak tartom, hogy mindenki legyen képes a kritikát jól fogadni. Ezalatt azt értem, hogy az említett szervezetektől jövő építő észrevételeket érdemes megfontolni. A médiában megfogalmazott kritikáról tudni kell, hogy sohasem igazságos. Svédországról is nagyon túlzó médiahírek jelentek meg az utóbbi időben a belső konfliktusokkal kapcsolatban. Ugyanakkor még a túlzó híradásoknak is van rendszerint valamilyen igazságalapja… Hangsúlyoznám azonban, hogy rendkívül fontos, hogy a fenti európai sztenderdeknek minden ország igyekezzen a legjobban megfelelni.

– Hogyan látja Magyarország kulturális és gazdasági alakulását?

– A gazdasági fejlődés tekintetében nagyon remélem, hogy Magyarország talpra tud állni gazdaságilag és be tudja indítani gazdaságát. Jelen pillanatban – számos más országhoz hasonlóan – azonban nem annyira rózsás a helyzet. Svédországban jelenleg viszonylag jó a gazdasági helyzet, de mi sem mondhatjuk, hogy nincsenek problémáink. Svédországnak az Európai Unió tagjaként is és külön is nagyon komoly érdeke, hogy a magyar gazdaság minél előbb talpra álljon. Ez egyrészt azért fontos, mert Magyarországon komoly svéd beruházások vannak, másrészt szeretnénk, hogy az egész európai térség jól működjön. A kulturális fejlődést illetően azt gondolom, hogy a turizmusban nagyon sok lehetőség van. Az elmúlt időszakban meg lehetett figyelni a vendéglátóipar rohamos fejlődését. Ahogy korábban említettem, tőlünk is rengeteg turista jön ide; nem is csoda, hiszen Budapest fantasztikus város, fantasztikus lehetőségekkel.

KARIN OLOFSDOTTER

2011 őszén nevezték ki magyarországi nagykövetté. A nagykövet 1994-ben kezdte meg karrierjét a svéd Külügyminisztériumban.

Magyarországra érkezése előtt 2008 és 2011 között a washingtoni svéd képviseleten teljesített külszolgálatot. A képviselet helyettes vezetőjeként a munka felügyeletéért és koordinációjáért felelt.

Olofsdotter nagykövet 2006 és 2008 között Stockholmban Carl Bildt külügyminiszter kabinetfőnökeként dolgozott, ezt megelőzően pedig – Laila Freivalds és Jan Eliasson külügyminiszterek alatt – a Miniszteri Kabinet vezetője volt.

Karin Olofsdotter korábban a brüsszeli svéd képviseleten is dolgozott, ahol európai védelem- és biztonságpolitikai kérdésekkel foglalkozott. 2001-ben a svéd uniós elnökség ideje alatt az Európai Unió Politikai-Katonai Csoportját vezette. Ezt megelőzően a svéd NATO-képviseleten dolgozott, ahol a WEU munkacsoportjaiban képviselte hazáját. Korábban Moszkvában teljesített külszolgálatot, ahol főként Fehéroroszország kérdésével foglalkozott.

Karin Olofsdotter pszichológiából, közgazdaságtudományból és orosz nyelvből rendelkezik diplomával. Emellett a UCLA Anderson School of Managementen is folytatott tanulmányokat. Angolul, franciául és oroszul beszél.

Karin Olofsdotter házas, egy fiú- és egy lánygyermek édesanyja.