– Kilencvenedik születésnapján a művészeket kötettel szokták köszönteni, ezzel szemben – természetesen a köszöntés mellett – Egy kis nemzeti színház címmel az Ön által írt könyvet fogják bemutatni születésnapi köszöntésén a Duna Palotában...

– Legszebb ajándéka életem befejező szakaszának, hogy húsz éven keresztül vezethettem az Evangélium Színházat. A Duna Palotában pótszékes telt-házakkal harminc estét tarthattam úgy, hogy legfőképpen a protestáns iskolák, gyülekezetek és lelkészek ültek. Ennek az időszaknak az összegzése, a visszatekintés és megörökítés volt a célom a kötettel, hogy olvashatóvá, áttekinthetővé váljon ez a két évtized.

– Hogyan indult az Evangélium Színház?

– A rendszerváltás idején a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület 1990 tavaszán tartott egy összejövetelt a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében. A szervezet elnöke Szentágothai János professzor volt, aki az evangélikus egyházat képviselte, alelnöke unitárius részről Bartók Béla fiatalabbik fia, ifj. Bartók Béla volt, míg elnöktársa Tőkéczki László történész a református egyház részéről volt jelen. Ők meghívták a protestáns értelmiség nagy részét – írókat, művészeket, zenészeket –, hogy velünk közösen megvitassák, hogy a vallás újbóli felszabadítását követően hogyan folytatódjon az egyház társadalmi szerepvállalása, a kulturális élet. Én a helyszínen kértem a jelenlévőket, hogy álljanak mögém, mert szeretnék létrehozni egy olyan ökumenikus színházat, melyben a magyarság, a kereszténység és a szépség értékei jelennek meg.

– Mi volt a kezdeti koncepciója?

– Elképzelésem az volt, hogy a magyar huszadik századi drámairodalom legnagyobb alakjait fogom sorra műsorra tűzni. Olyanokat, amiket a szocializmus éveiben egyáltalán nem játszottak a színházak.

– Így lett a nyitódarab egy ősbemutató, Tamási Áron Hegyi patak című székely története...

– Tamási Áronnak nemcsak a műveit kedvelem, hanem atyai jó barátom is volt. Sajnos ő már nem érhette meg a bemutatót – hogy láthassa művét a színpadon –, előtte pár évvel elhunyt. A bemutatót nagy siker övezte. Ezt követően két másik – a Vitézi lélek és Énekesmadár – darabját is feldolgoztam és színpadra vittem. Ezek mellett szerepelt Németh László, akinek A két Bolyai drámájával kezdtem, majd a Galileit és a Nagycsaládot mutattam be, szintén háromszor. Nyírő Józsefnek egyetlenegy színdarabja a Próféta volt, ezt már Münchenben emigrációban írta. Nyírő Józsefet a kilencvenes években bemutatni igazán nagy bátorságnak számított. Hogy mekkora, az halálát követően pár évvel később derült ki igazán, hiszen mind a mai napig nem engedték Székelyudvarhelyen eltemetni. Az Evangélium Színház bemutatta az egyetlen színdarabját, a Keresztelő Jánosról szóló darabot, talán mondani sem kell, hogy példátlan sikert aratott.

– A bemutatóknak állandó helyszíne a Duna Palota volt, ahol az Ön rendezésében többek között olyan írók művei kerültek bemutatásra, akiket azt megelőzően nem igen volt szabad olvasni. Így a közönség láthatta Sík Sándor, vagy Hubay Miklós művét is.

Illyés Gyula Különce, a Teleki László dráma és ugyancsak tőle a Fáklyaláng is műsorra került! Sík Sándor István király művét a millecentenárium évében mutattam be, ahol felejthetetlen alakítást láthattunk a Kossuth- és Jászay Mari-díjas Bitskey Tibortól. Hubay Miklós műveit az eddigi szerzőkhöz hasonlóan szintén nem játszották színházak. Tőle a Hova lett a rózsa lelke című darabot vittem színre. Hubay ekkor még köztünk volt és velünk együtt nézte végig az ünneplő sikert megélt előadást. Heltai Jenő Egy fillérjét is bemutattam. Érdekesség, hogy az ismert szerzőnek ezt a drámáját eddig egyedül az Evangélium Színház vitte színpadra...

– Hubay Miklós mellett egy másik írónagyság, Szabó Magda is jelen volt akkor, amikor az Evangélium Színház saját művét játszotta...

– Szabó Magdának, aki a református egyház úttörő tagja volt, Szent Bertalan Nappala című drámáját mutattam be. Szabó Magda nemcsak hogy jelen volt a bemutatón – ahol én letérdelve csókoltam kezet neki és egy virágcsokorral köszöntöttem –, hanem utána még kétszer megnézte az előadást, mert nem tudott betelni az örömével. Hubay Miklós 89. évében, Szabó Magda 90. életévében volt akkor, amikor az Evangélium Színház által színpadra kerültek műveik. Képzelje el! Éppen most én is ezen évek fordulóján vagyok! Örömmel emlékszem azokra a napokra, hiszen akkor velem és a tapsoló közönséggel együtt ott voltak és ünnepelték a bemutatót!

– Legutolsó rendezése Madách Imre Az ember tragédiája volt. Miért ezt a darabot választotta?

– Ez az Evangélium Színház utolsó periódusa. Az akkori kormány megszüntette az egyházakkal való érdemi kapcsolatot és szűkítette számukra a támogatást, így az egyházak már nem tudták a Szabó Magda darabot követően a megfelelő finanszírozást nyújtani. Ott álltam, hogy nem tudok többé bemutatót tartani, mert nem kaptam további fenntartási támogatást a református, evangélikus és unitárius egyháztól. Közben láttam a Nemzeti Színházban Az ember tragédiája darabot. Ebben minden volt, csak Madách nem. Nem bírtam elviselni, hogy így fejeződjön be ez a történet! Elkezdtem kalapozni, adományokat gyűjteni. Mádl Ferenc köztársasági elnök és felesége, Mádl Dalma, valamint a Magyar Örökség Bizottság által több mint hárommillió forint támogatás érkezett. Azzal fejeztem be az Evangélium Színházban a húsz éves munkásságomat, hogy rehabilitáltam Madách Imre Az ember tragédiája című művét. Ebben az Istent is megjelenítettem. Az utolsó kép, a tetőfokról Ádám felé lenyúló Isten keze. Ezzel a képpel zárult az én húsz éves korszakom is.

A Zákeus Média Centrum korábbi portréfilmje a rendezővel:

– Mind beszélgetésünk, mind az Ön regényes életpályáját feldolgozó Párkány László Térdeplő Thália – Udvaros Béla második élete című könyve rávilágít arra, hogy Ön nemcsak értéket teremtett, hanem a már meglévő értékek megerősítése mellett is letette a voksát...

– Azok a szerzők és azok a művek, amiket az imént felsoroltam mind Isten oltárára való remekművek! Ezek a legkimagaslóbb művei a huszadik századi magyar drámairodalomnak! Párkány rólam szóló művének a címe egyrészt erre utal. A címben szereplő második életem arra utal, hogy azt követően, hogy nyugdíjba mentem, megalapítottam az Evangélium Színházat. Ez ugyanis életem második fejezete...

– Azonban ne feledkezzünk meg az „első fejezetről” sem, hiszen Békéscsabán és Kecskeméten is meghatározó rendezései voltak...

– A kecskeméti Katona József Színház és a békéscsabai Jókai Színházban több mint huszonöt évig tartott munkásságom. Itt állami megbízásokból rendeztem. Természetesen abban az időben is voltak szép rendezéseim, többek közt Szophoklész Élektrája, Bertolt Brecht Koldusoperája, vagy Karel Čapek Fehér kór című darabja. Mégis, az Evangélium Színházzal megélt idő volt az, amikor a színházat igazán vissza tudtam vezetni eredeti hivatásába.

– Mit jelent Önnek a színház?

– Az antik görög színházat vettem és veszem alapul. A görögöknél a közönség nem színházba járt, hanem istentiszteletre. A görög dráma, mint például Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész, a három tragikus antik író darabjai nemcsak színdarabok voltak, hanem a görög hitvilág misztériumjátékai is. Az antik görög ember színházba járt ünnepnap és az Akropolisz déli lejtőjén ülve nézte az előadást, ahol a színészek a nagy távolság miatt kothornoszról – A színészek által viselt magas talpú cipő, amely azért volt használatos, hogy magasítsa őket (a szerk.) – mondták a szöveget. Álarc volt rajtuk, tölcsér a szájuk előtt, utóbbi azért, hogy mindenki jól hallja, hogy mit mondanak. Ezt, az istentiszteleti-színházi lelkületet, ami erkölcsi intézmény is volt egyben – tűztem ki célul, hogy ez legyen az Evangélium Színház meghatározó „koncepciója”. Már a színház nevét is ennek alapján választottuk, hiszen az evangélium az örömhír. Így az elmúlt immáron több mint húsz évben, amikor minden volt a világban, csak béke, szeretet és öröm nem, mi akkor örömhírt hirdettünk...

Uvdaros Béla születésnapi köszöntése a Duna Palotában

„Bétölteni reménységgel a világot…”
(Tamási Áron)

Udvaros Béla rendező, az Evangélium Színház alapító igazgatójának 90. születésnapi köszöntése 2015. január 15. este 6 órakor lesz a Duna Palotában.

A művészt köszönti: Albert Gábor, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a rendező szellemi társa Bíró Ildikó a Duna Palota igazgatója Párkány László a Térdeplő Thália – Udvaros Béla második élete c. könyv szerzője, a református és az evangélikus egyház képviselői, Udvaros Béla színészei, barátai és tisztelői.
Közreműködik: Buzogány Márta, Körtvélyessy Zsolt, Lénárt László, Szoboszlai Éva, Udvaros Dorottya, valamint Vámosi Nagy Zsuzsa (fuvola) és Csáki András (gitár)
Udvaros Béla Egy kis nemzeti színház című könyvét bemutatja: Gróh Gáspár irodalomtörténész.
Az est háziasszonya: Juhász Judit
A Nap Kiadó gondozásában az Evangélikus Egyház és a Református Egyház támogatásával megjelent, az Evangélium Színház húsz évéről szóló Egy kis nemzeti színház című könyv a helyszínen kedvezménnyel megvásárolható.
Az ünnepi műsor szervezői kérik, hogy részvételi szándékát szíveskedjék jelezni 2015. január 10-ig a sarnyai.andrea@mma.hu e-mail címen vagy a +36 30/204 3634 telefonszámon.

A Zákeus Média Centrum filmjei, az Evangélium Színház darabjainak bemutatóiról:

2007. július 7-én a Magyar Televízió az Evangélium Színházról, Udvaros Béláról sugárzott filmet.
A műsor címe: Mai Hitvallások - Az Evangélium Színház
szerkesztő: Nagy László
rendező: Nemes Takách Ágnes
adás: Magyar Televízió 2007. július 7.
elérhetőség: www.nava.hu/id/438398/