Szomorú megemlékezéssel kezdődött a BESZ február 13-i alkalma. Bence Imre esperes felidézte a nemrégiben elhunyt budavári felügyelő, dr. Pőcze Tibor emlékét, aki hat esztendővel ezelőtt életre hívója és azóta is házigazdája volt a szabadegyetemnek. A lelkész arról beszélt, hogy Pőcze Tibor a szellemi élet központjává igyekezett formálni a budavári gyülekezetet, mert hitt abban, hogy az emberek szívéhez a kultúrán keresztül lehet legkönnyebben közel vinni Istent.

Az előadás előtti szokásos áhítat alapigéjéül Pál apostol 2Kor 12,9-ben megfogalmazott üzenetét választotta Fabiny Tamás. A püspök előbb lejátszotta a hallgatóságnak Arany János, Szondi két apródja című balladáját, Sinkovits Imre előadásában, majd felhívta a figyelmet arra, hogy a törökkel Drégely várában viaskodó Szondi György nem kért kegyet az ostromló sereg fővezérétől, inkább Krisztus kegyelmére bízta magát. Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz – idézi Jézus szavait az önnön bajaival viaskodó Pál apostol a választott igehelyben, és ugyanerre utalt Luther Márton is, aki a sola gratia nyomán hirdette, hogy csak a kegyelem által igazulhat meg a hívő ember – mondta a püspök. A halálra készülő Szondy tudta, hogy Krisztus kegyelme feltétel nélkül és mindenképpen megszabadít, ezért ezt választotta – mondta Fabiny Tamás, majd hozzátette –: a hit Isten iránti bizalom, s bőven elegendő az embernek az a kegyelem, amit ebben a kapcsolatban kaphat.

Korompay H. János, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora azzal kezdte előadását, hogy Arany János életművén végigtekintve nyilvánvalóvá válik, hogy a költő tudósnak és tanárnak is kiemelkedő volt. Arany mindvégig töredékesnek tartotta műveit, s ebből is következik az, hogy az életműből nem lehet feltétlenül és a teljesség igényével következtetni az alkotó emberre. Podmaniczky Pálné Vargha Ilona 1934-ben, Arany János és az Evangélium címmel megjelent tanulmányában megállapítja, hogy Arany Jánosnak nem volt Krisztus-élménye. Korompay H. János ugyanakkor úgy véli, hogy bár az életműben nem dominál a vallási tartalom, attól a költő életében még játszhatott fontos szerepet a hit. Az előadás elején felidézett ballada éppen erre utal – tette hozzá a kutató.

Arany 1855-ben azt írja, hogy öreg szülei vallásos, templomjáró emberek voltak, így ő már gyermekkorában magába szívta a Biblia történeteit és a zsoltárokat. 1833-tól 1836-ig Arany János a Debreceni Református Kollégium diákja volt. Ebből az időszakból maradt ránk a 17 éves költő első ismert kézirata, amely – a kutatók mai tudás szerint – vélhetően egy nyári gyakorló feladatként készített prédikáció. A jelenleg a nagyszalontai múzeumban őrzött írás a Pérdikátor könyve 1,14 részét elemzi. Arany érvelésében utal arra, hogy a vallás, az erény és a jócselekedetek vezetik el az embert a boldogsághoz, és a korai szöveg legfőbb üzenetei tovább élnek Arany János későbbi, kiteljesedő, főleg 1848 utáni munkásságában – jelentette ki Korompay H. János.

A költő alaposan ismerte a Bibliát, műveiben gyakran hivatkozik a Zsoltárokra – állította az MTA doktora. Dante című versében Isten és az ember viszonyát elemzi a költő, s az Isteni színjáték szerzőjét egy a Teremtőt a maga valóságában meglátó, nagy és összegző szellemnek írja le. 1850-ben a fönség fogalmáról elmélkedve Arany megállapítja, hogy Isten maga minden fönség térben és időben. Ugyanekkor fiának írt versében az ember és a vallás viszonyát is megrajzolja, s bár maga a forradalom bukását követő önkényuralomban némileg meghasonlott, gyermekét buzgó imádkozásra inti.

A pedagógusként is működő Arany János az általa írt tankönyvben méltatja a magyarországi reformáció – Mohács utáni – nemzetmegtartó erejét, s azt a kiemelkedő szerepet, amit a hitújítás a nyelv ápolása, a könyvnyomtatás terjedése és oktatás területén játszott. Pedagógiai és irodalmi munkássága során egyaránt mindig kiállt a vallási tolerancia mellett, s ezt a szemléletet adta tovább tanítványainak is. 

Arany műveit elemezve megállapítható, hogy a költő protestantizmusa nem kirekesztő, írásaiban nyoma sincs a felsőbbrendűség tudatának – mondta Korompay H. János. A református Arany látásmódját soha nem torzította el a felekezeti elfogultság – állította a kutató. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a költő tanulmányaiban egyaránt méltatta a magyar nyelvet mesterien használó, katolikus Pázmány Pétert, vagy éppen a református tudóst, Szenczi Molnár Albertet.

Vallási ihlet nélkül nincs költészet – állította Arany János, ugyanakkor többször rámutatott arra, hogy egyik a másik nélkül aligha eredményez maradandó művet. 1860-ban egy írásában hiányolta, hogy még senki sem írta meg a magyar protestantizmus történetét, egyik utolsó, 1881-ben datált versében pedig arról írt, hogy Isten végül kévébe köti őt és a csűrbe takarítja, majd vet őhelyette új gabonát – zárta előadását Korompay H. János, az MTA doktora.