Az alkalom házigazdája, Fabiny Tamás elnök-püspök ezúttal bevallottan gondban volt, amikor az ember idegi működésének témájához illeszkedő igét keresett a Bibliában. Ezért inkább a 27. zsoltár 4., Isten szépségéről szóló versét választotta. Az Úr eme szokatlan megközelítése arra is utal, hogy a művész része a teremtett világnak, és a szépségre vágyó s ezt a művészeti alkotásokban kereső ember mindenkor Isten kertjében érzi magát. A szépségben mindenkor Istenre bukkanhatunk, ez az esztétika legmagasabb foka – mondta bevezető áhítatában Fabiny Tamás.

Mindannyian vágyunk a szépség megértésére, így aztán nem is lehet csodálkozni azon, hogy bölcsészek és neurológusok együtt kezdték el kutatni a művészeti alkotások agyi befogadásának mechanizmusait – kezdte előadását Nagy Zoltán, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet nyugalmazott főigazgatója. 2009-ben már létező tudományterület volt a neuroesztétika, amely azt vizsgálta, milyen biológiai, kémiai folyamatok játszódnak le az alkotó és az alkotást befogadó ember agyában. A professzor előbb egy Malevics, egy Picasso és egy Tizian által festett nőábrázolást mutatott be a hallgatóságnak, ezzel is illusztrálva, hogy az eltérő művészeti korszakokban mennyire eltérő módon fogalmazták meg ugyanazt a témát. A szépség fogalmának meghatározásában nincs, és aligha lehet egyetértés – jelentette ki Nagy Zoltán. Közelebb juthatunk a megfejtéshez, ha az agyunkban megszülető döntés felől közelítjük meg a kérdést, vagyis úgy, hogy az adott műalkotás a befogadónak tetszik-e, vagy sem.

A befogadás legfőbb eszköze a látás, mely önmagában egy igen bonyolultan leírható folyamat, hát még ha hozzávesszük azt, hogy a szemünkön keresztül érzékelt ingert az agyunk legalább harminc helyen dekódolja. A dekódoláshoz – sok egyéb mellett – szükséges a figyelem, de az inger feldolgozásában jelentős szerepet játszanak az emlékeink, korábbi döntéshozatalaink is. A látott képnek pedig megvizsgáljuk – egyebek mellett – a formavilágát, az egyensúlyát, a színeit, a fényeit és a dinamikáját, s mindezek alapján döntjük el, hogy tetszik-e nekünk, vagy sem. 

A korszerű diagnosztikai eszközökkel – például MR-rel - kimutatták, hogy az egyes érzetek az agyban más-más helyen váltanak ki aktivitást. A látás segítségével begyűjtött információkat az agy halántéklebenyében található hippokampusz rögzíti, illetve utóbb törli is. Az ember memóriaanyagának java része emellett még az agy homloklebenyében is tárolódik, ezért is mondják azt, hogy a homloklebenyben tárolt könyvtár könyvtárosa a rögzítő és törlő hippokampusz. A képzőművészeti alkotás vizsgálata során a korábban szerzett tapasztalatainkat, emlékeinket vetjük össze az adott pillanatban befogadott látvánnyal, és így születik meg a „tetszik/nem tetszik” döntés. Nagy Zoltán elmondta, hogy az emberek többsége a képtár termébe lépve a másodperc tört része alatt kiválasztja a neki leginkább tetsző képet, majd utána következik a látogatót érő töménytelen inger módszeres feldolgozása, vagyis a jól ismert téblábolás.

Az MR és az EEG, vagyis a diagnosztikát segítő korszerű képalkotó rendszerek lehetővé tették az emberi test működésének mélységi megismerését, új irányokat és lendületet adva a kutatásnak, így a neuroesztétika tudományának is – jelentette ki Nagy Zoltán. Kiderült, hogy a figurális ábrázoló művek nagyobb aktivitást váltanak ki idegrendszerünkben, mint az absztrakt alkotások. Ennek oka pedig az, hogy jobban illeszkednek az agyunkban raktározott emlékekhez.

Nagy Zoltán jelenleg is zajló kutatásai során adott festményválogatást mutat meg húsz orvos Phd-hallgatónak és húsz képzőművészeti tanulmányokat folytató egyetemistának. A kísérlet első eredményei egyértelműen mutatják, hogy ugyanazt a látványt másként dekódolja a szakemberek agya, mint az egyébként nem kevésbé intelligens laikusoké. Az ugyanakkor kétségtelen, hogy az alkotótevékenység és a mű befogadása jóval több, mint neurológia vagy biokémia, hiszen a művész mindenkor az emberi lelket igyekszik megszólítani, és ha a teremtő Istent látjuk a művészetben, akkor a megértés öröme sem maradhat el – zárta előadását Nagy Zoltán orvos-professzor.