Ettől a naptól számítjuk a reformáció kezdetét. Polgárdi Sándor esperes a Gyurátz Ferenc Gondolkodó Kör hétfő esti összejövetelén az érdeklődőknek elmondta, nagy élményt jelentett számára ez a kirándulás Wittenbergbe, ahol már második alkalommal járt. 

„A Németországi Protestáns Egyház (EKD) tíz évvel ezelőtt különböző tematikus éveket szervezve részletesen kidolgozta az idei programot. A turizmus is erre épült fel Németországban, hiszen nemcsak Wittenbergben, hanem egyéb, a reformációhoz köthető városokban is szerveztek kiállításokat, programokat, amelyek bemutatják a reformáció korát. A Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) kölcsönadta a tulajdonában lévő Luther-végrendeletet. 1807-től ugyanis az evangélikus egyház tulajdonában van a dokumentum, és a különböző történelmi viharok sem tudták a tulajdonunkból elvenni. 
1983-ban, amikor Luther születésének ötszázadik évfordulója volt, id. dr. Fabiny Tibor egy nagyméretű könyvet adott ki erről az akkori nyomdatechnikai lehetőségekkel élve, illusztrációkkal. A kiállításra kölcsönadott végrendelet december elejéig lesz Németországban, a Luther-házban – tudtuk meg Polgárdi Sándortól, aki hozzáfűzte –: nagy öröm volt számára eljutni oda, ahonnét elindult a reformáció, ahová magyar diákok, szerzetesek, reformátorok, négyszáznegyvenhatan mentek ki tanulni akár Luther Márton katedrája alá, akár Melanchthon Fülöpre gondolva.” 

Luther és Melanchthon Fülöp kortársak voltak a reformáció időszakában. A közös együttműködésben Luther nem csupán lefordította a Szentírást, de megírta a Kis Kátét is. Birodalmi átok alatt volt, Wittenbergben tartózkodott, s nem hagyhatta el azt a házat, amelyet Bölcs Frigyes adományozott neki, a Fekete Kolostort. A reformáció külügyminisztere Melanchthon volt, az az ember, aki 1530-ban az evangélikusoknak megírta az ágostai hitvallást. Ez az evangélikus egyház egyik legfontosabb hitvallási irata, a reformáció jelentős dokumentuma, a legfontosabb lutheri hittételek összefoglalása. Luther Márton teológiát, míg Melanchthon héber, görög nyelvet tanított barátjának. 

„A Wittenbergi Magyar Napok vezérgondolata a következő volt: Vissza az eredeti forráshoz, amit megtapasztaltak a megjelentek is. Mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy Luther lefordította német nyelvre a Szentírást, s ezzel rámutatott a Bibliára, amely az élet könyve, s egyben rámutatott arra a Názáreti Jézus Krisztusra, aki a megváltónk. Jó volt megtapasztalni, hogy Luther egy nagyon vallásos korszakban élt, az ige fölé hajolt, s azt a Názáretit hirdette, aki az út, az igazság és az élet” – zárta gondolatait az esperes. 

Emléktáblát is avattak Dévai Bíró Mátyás, Stöckel Lénárt és Sylvester János emlékére. 

Szeptember 25-én, 18 órától az evangélikus templomban várják az érdeklődőket az Útközben a reformáció című fórumbeszélgetésre.