A gondolat, a szó és a cselekedet nincs ellentétben egymással, mert mindhárom egy tőről fakad; az emberi szív mélyéről. Jézus nem állít fel a három között fontossági sorrendet. A Hegyi Beszédben egyértelművé teszi, hogy a kívánság, a gondolat, ugyanannak az Istentől távol járó szívnek a lényegéből fakad, mint az elkövetett cselekedet. Mindháromból visszakövetkeztethetünk hitünk, vagy hitetlenségünk állapotára. Sőt, Isten is visszakövetkeztet mindháromból arra, hogy mi van a szívben. Az ember valóban hite által igazul meg, amely hit igaz kincsekben – gondolatokban, szavakban, cselekedetekben – nyilvánul meg. (Vö. Mt 15,18-20)

A fától azt az egyet várják el, hogy jó gyümölcsöt teremjen. A Krisztus-követőtől igenis elvárja a világ, hogy szavaival is bizonyságot tegyen arról, hogy ki az életének megmentője, szabadítója. Ez nem magánügy. A hit hallásból van. Krisztus szeretetéről hallgató ember mellett még senki nem tért meg. A teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak tiszta, szeretetteljes, éltető beszédét. Várja (még ha nem is tud arról, hogy erre vár) azt, hogy valaki az igazságot igazságnak nevezze, a bűnt pedig bűnnek. A gyermekek kenyeret várnak a szüleiktől lelki értelemben is. (És nem köveket.) Ha az egyház és annak tagjai nem tudnak lelki értelemben kenyeret adni a rászorulóknak, akkor ki fogja azt helyettünk megtenni? A mellettünk élő ember tőlünk várja a segítő, vigasztaló, útmutató szót.

Még valamit mond igénk az értelmetlen, üres, haszontalan beszédről. Ennek a beszédnek a fő ismertetőjele, hogy elmarad utána az áldás. Repül a nehéz kő: a rágalom, a pletyka, a megbélyegzés, a lekicsinylés, de mi fakad belőle? Árad a káromlás, a trágárság, a kétértelműség. Pedig senki nem születik káromkodással a szívében. Jaj annak, aki csak egyet is megront a kicsinyek közül, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik. (Mt 18,6)

A gonosz, értelmetlen, hiábavaló beszéd arra hull vissza, aki kimondta. Visszahull ebben az életben, és visszahull az ítéletben. Ebben az életben azért, mert a hiábavaló beszéd miatt igazából egy idő múlva már valóban nem lesz az ember beszédének súlya, és azt már nem is várja el senki az illetőtől. Kisiskolástól miniszterelnökig, a folyamatosan káromkodótól, az egyetemi tanárig bárkire visszaeshet a haszontalan, kiüresedett, beszéd következménye: egy legyintés és egy ki nem mondott gondolat: ettől már nem is várok mást... És visszahull az ítéletben is, mert az értelmetlen és hiábavaló beszéd Isten tervének megvalósulását akadályozza. Az emberi szó valóban sokat vesztett az értékéből, de a krisztusi szó nem. Mi ennek a drága, jézusi beszédnek a továbbadására kaptunk lehetőséget, sőt küldetést. Biztosak lehetünk benne, hogy a világ várja ezt a beszédet, mint a kiszáradt föld az esőt. Biztosak lehetünk benne, hogy ennek a szónak lesz hatása, ereje, elvégzi a munkáját azokban, akik hallják, nem tér vissza üresen.