Tegyük a világban láthatóvá a hitünket! – Beszélgetés Bősze Veronikával

Tegyük a világban láthatóvá a hitünket! – Beszélgetés Bősze Veronikával

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Galambos Ádám, fotó: Magyari Márton
Sorozatunkban az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológusi, lelkészi hivatásra készülő hallgatóit szólaltatjuk meg indíttatásukról, a szolgálattal kapcsolatos elképzeléseikről, céljaikról. Bősze Veronikával mindezek mellett egy nyitott, befogadó egyházról és a börtönmisszióról beszélgettünk.

–  Miért választottad a teológiát?

– Egész életemben evangélikus intézménybe jártam. Négy és fél éves koromtól hittanórákon veszek részt, kiskoromtól élő volt az egyházzal a kapcsolatom. Először zenével szerettem volna foglalkozni, az egyház és a zene kapcsolatát kerestem. A konfirmációs igém hatására alakult ki bennem a döntés, hogy lelkész szeretnék lenni.

–  Milyen mondanivalójú egyházra nyitottak ma a fiatalok?

– Merjünk az egyházban világiak lenni! Az élet nem áll meg a templom falainál, ezért nekünk nem bezárkózni kell, nemcsak a templomra, az ottani eseményekre fókuszálni, hanem ki kell lépni, láthatóvá lenni a hétköznapokban is. Nemcsak keresztény irodalom, hanem világirodalom is létezik. Merjünk mást is olvasni! Merjünk másfajta zenét is hallgatni! Vegyük észre, hogy megélhetjük a kereszténységünket a világi dolgokban is!

–  A teológiai tanulmányok alatt melyik terület vált különösen fontossá a számodra?

– A gyakorlati tantárgyak, azon belül is a gyermekekkel, különösen a hátrányos helyzetű fiatalokkal való foglalkozás.

–  Teológushallgatóként csatlakoztál a börtönmisszióhoz. Nyaranta az Angyalfa táborban börtönviselt szülők gyermekeit táboroztatod, míg az év többi részében kapcsolatot tartasz velük. Hogyan alakult ki, hogy ilyen fiatalon ennyire nehéz területtel kezdtél el foglalkozni?

– Először kíváncsiságból mentem be a börtönbe, de rabul ejtett, s azóta nem tudok ettől elszakadni. Amikor megismerkedtem az Angyalfa programmal, azaz a fogvatartottak gyermekeivel való foglalkozással, azt éreztem, hogy otthon vagyok, ezen a területen szeretnék tevékenykedni börtönlelkészként.

–  Milyen módon lehetne akár gyülekezeti szinten is ezt a nehéz szolgálatot még jobban elmélyíteni?

– Ne álljunk meg a saját gyülekezetünk kerítésénél, hanem lépjünk ki, és nézzük meg, hogy kinek mire van körülöttünk szüksége! Sokszor nem ismerjük a saját településünk gyülekezetének a rászorultjait. Keressük meg a lehetőséget, hogy felvegyük velük a kapcsolatot.

–  Melyik számodra a meghatározó bibliai ige? 

– „Értitek, hogy mit tettem veletek?” (Jn 13,12b) Elsőéves koromban Ócsai Zoltán lelkészemtől kaptam egy görög–magyar Újszövetséget. Ennek az elejébe írták be ezt az igét. Egy ideig viaskodtam a teológiával, majd egyszer csak kinyitottam ezt a könyvet, és elolvastam az idézett sort. Utána az állt: „Értsd, hogy mi történt veled!” Akkor fogtam fel, hogy én eszköz vagyok Isten kezében, és nincs jogom ahhoz, hogy megtagadjam azt, amit az Úr rám bízott.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 37-38. számában jelent meg, 2017. szeptember 24-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!